Lelkiismeret és iskola

Ez a könyv arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit jelent napjainkban a lelkiismeret; hol, miben mutatkozik meg a jelenléte. Ebből a felvetésből további kérdések is adódnak: milyen szerepe van a lelkiismeretnek az erkölcsi ítéleteinkben, szélesebb értelem a döntéseinkben, cselekvéseinkben. Mennyire érhető tetten e belső jelzőrendszernek a működése mai világunk létezés típusaiban? Milyen hatással van az iskolai erkölcsi szocializáció a diákok erkölcsi fejlődésére, és különös tekintettel a lelkiismeretükre? Hogyan ragadható meg a lelkiismeret, lehet-e fejleszteni?
Először a lelkiismeret különböző értelmezéseit tekintem át és megadom, hogy ezek alapján a könyv milyen lelkiismeret-fogalmat használ. A következő fejezetben azt vizsgálom – Bauman (2002b) tipológiája alapján –, hogy milyen típusjegyekkel írható le napjaink embere, és ezeknél a típusoknál, hogyan van jelen, vagy miért hiányzik a lelkiismeret. Hozok egy film-példát is annak bizonyítására, hogy globalizált világunkban mennyire jellemzőek ezek a bemutatott típusok, és az alkotáson keresztül elemzem, hogyan, mennyire mutatható ki a lelkiismeret működése a vizsgált típusok cselekvéseiben.
Ezek után rátérek az iskola világának a problémánk szerinti vizsgálatára. Összefoglalom az erkölcsi szocializáció működését abból a szempontból, hogy ki rendelkezik a nevelés jogával. Rövid áttekintést adok arról, hogy a gyermeki jogokat figyelembe vevő iskoláztatás számára Európa-szerte milyen tantervi-tartalmi problémák vetődnek fel az erkölcsi szocializáció és az állampolgári nevelés tekintetében. Számba veszem azt is, hogy milyen jelzések jönnek a hazai iskolák belső világából. Bemutatom az erkölcsi kompetenciához kapcsolódó fontosabb kísérleteket, kutatásokat, és külön foglalkozom a dilemma-viták szerepével az erkölcsi nevelésben.
Terjedelmes fejezetet szánok egy korábbi empirikus kutatásom másodelemzésének: Tanulói megjegyzések részletes analízisével tárom fel, hogy milyen kép, milyen felfogás él a serdülőkben a lelkiismeretről. Külön kitérek a barátság kérdésére, mert a hivatkozott kutatás is megerősítette, hogy a tizenévesek számára az egyik meghatározó érték a barátság, és a leginkább elutasított cselekvés a barát elárulása. Egy lehetséges modell – kutatócsoportunk modelljének adaptált változata – segítségével is értelmezem a tanulói kommentárokat. Így jutok el ahhoz a következtetéshez, hogy a lelkiismeret mint kognitív és érzelmi konstrukció figyelembevétele, fejlesztése jóval nagyobb szerepet kell hogy kapjon napjaink tanítási-tanulási folyamatában.