Előkor

Több mint másfél évszázad irodalomtörténetének egyes szempontjainak elemzését, életrajzi elemeket, személyes találkozások lenyomatait, az irodalom és az élet, az alkotó autonómiájának kérdéseit és a válaszok kísérleteit tartalmazza - csonkítatlan szöveggel - Marafkó László harmincegy évnyi munkásságából válogatott tizenkilenc írás. Az Írók, zsurnaliszták, szerkesztők - avagy árnyékrajzok a Szentlélek lovagjairól (1997) című tanulmányból megismerjük a megélhetés kényszerétől az újságírásba menekülő írók (Kemény, Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Mikszáth, Ady, Juhász Gyula, Molnár Ferenc, Krúdy, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Márai Sándor) pálfordulásait, az újságírás és a költői hivatás belső konfliktusait, az 1945 utáni írók belső függetlenségük megőrzése érdekében kialakított menekülési stratégiáit (gyermeklapokhoz, üzemi lapokhoz, irodalmi folyóiratokhoz). Marafkó a kizsigerelő napi kötelmekből a kiutat az újságírói szakma autonómiájának helyreállításában, a egyetemi színtű újságíróképzés beindításában látja. A Hajszálerek, Egy visszatérés margójára, Az aggodalmas Vas István című írások Aczél Györgyöt és a kultúra kézi vezérlését idézik. Személyes emlékekről, kis irodalomtörténeti kiegészítésekről mesél A szelíd túlélő, avagy egy fenntartás története (Vas István), az Örökség - avagy levelek Örkénytől, az Örkény adalékok, A kortársság boldogsága (Nádas Péter), a 'Megszerettetni a természetet?' (Takáts Gyula), a 'Bemérni viszonyomat az emberekhez'(Bertók László), Hajnóczy, a lapátos ember. A Weöres Sándor pécsi évtizede és A Jannus Pannonius Társaság című írásokból az 1931-1944 közötti magyar irodalom néhány fejezetét, Fülep Lajost, Martyn Ferencet, Lovász Pált, Várkonyi Nándort és Halasy-Nagy Józsefet ismerjük meg. Ma is élő, izgalmas, drámai és lírai a Tandori Dezsővel (A tízezerlelkű madárkirály) és Tamási Lajossal (Piros a vér a pesti utcán) készült beszélgetés. Az élet végessége, az egyén és/vagy közösség, az író-mű-ol vasó, a valódi és a virtuális irodalom a könyvet záró négy tanulmány témája.