Vajúdó feltámadás (Dedikált) - Saját képpel

Ismertető: Bizony, a tetvek, a tetvek! Döbrentei Kornélt jó ideje már ezek foglalkoztatják leginkább, mert ezek teszik "ragacsossá" - nem csak az idillt, amiről a költő Döbrentei szól a Gérecz Attila emlékére írott versében - az egész életünket. Tetvek persze mindig voltak, vannak, lesznek is, de évek, korok szerint változó tömegben, olykor alig észrevehetően, máskor a publikáció ijesztő arányaival tapadva a múltra, jelenre és veszélyeztetve az emberi jövőt. Gyanítom, hogy a költő ezért is csap át mostanság oly gyakran az írói publicisztikába. Ott kötetlenebb formában és stílusban lehet szólni a mindennapi alantasságokról, a ragacsosítók veszedelmes jelenlétéről. Valamikor az írói publicisztika a magyar irodalom szerves része volt. Ady, Móricz, Krúdy, Illyés - hogy ne soroljam tovább - ezáltal lehettek jelen szellemükkel nemcsak a történelmi időben, hanem napról-napra a közéletben, amely nekik is éppen adatott. És milyen szerencse, hogy jelen voltak így és ezáltal is! A vers vagy a regény maradandó - ha egyébként alkalmas a maradandóságra - ám a publicisztikát, a napi- vagy hetilapok cikkeit, a rádiójegyzeteket, vagyis az aktualitásokat hamarosan maga alá temeti az idő, mert mindig új aktualitások jönnek. Mégsem mondhatjuk, hogy milyen kár, hogy a nagy elődök nem írtak kisebb-nagyobb cikkeik helyett is inkább verset, novellát, regényt, mert az "itt és most" törvényét éppúgy nem lehet megkerülni, mint az örökkévalóságét, s mert akinek erejéből, eszköztárából telik, köteles is erejét és eszköztárát használni, ha van közösségi elkötelezettség benne. Nem is szólva arról, hogy ha a kötetbe gyűjtött egykori publicisztikát lapozgatjuk ma, közelebb kerülhetünk a tegnapunkhoz és többet érthetünk a jelenünkből is. Nem kéne tehát fanyalognunk ma sem, ha ugyanabból az írói minőségből nemcsak emelkedett költői művek látnak napvilágot, hanem indulattal, szenvedéllyel teli napi vagy heti publicisztika is. Ami majd véglegesen elszáll belőle az időben, hát elszáll, de ami itt és most hatni tud, az értékesül a jövő számára is. - További ismertető: "Belelapozás". - - Tartalom:
Rövid ajánlás 5
Magyar táj, ínségkonyhával (vers) 7
Tribli 10
Húsvételő Döblinben (vers) 15
A Tudós társaság titoknokja 17
Nem érünkrá 25
Katarzis és erkölcsi megigazulás 27
Nem kutyadolog 29
A csiga útja 30
Kis kaliberű koszorú 32
A sárkány és az elrabolt királylány násza 33
Ünnepeléseink cifra nyomorúsága 36
Elsikkasztott juss 39
Amikor alulról büdösödik a hal 41
Keserű szájjal 42
Úzent az Isten 43
Strázsavirág (vers) 45
Ahol véget ér az árvaság 47
Recsk 48
Nagy lelket növeszteni 49
Mit szólna ehhez Kossuth Lajos? 55
Celebrált idő (vers) 59
A nő jussa 62
Hol vannak a magyar bárdok? 64
Nyílt levél 66
Visszasasszé 68
Önvizsgálat nélkül nincs önismeret 72
Korni 74
Az élet luxusa 76
Karddal nemcsak lefejezni, lovaggá ütni is lehet 77
Istennel takarózni nehéz palást 80
Nem a csoda (vers) 83
Hol a virtus mostanában? 86
Garantált árvaság 88
A szeretet vakmerősége 91
A kisebbség helységneve: Magyarország 93
Kik vívnak meg a sárkánnyal? 95
Nem ott temetnek, ahol a gödröt ássák 97
Veríték rajzolta térkép 100
Napfény a kardpengén 101
Zsenyéről messzire szól a harang 103
Keserű ébrenlét 105
A medveölő halála (vers) 108
Hazát megtartó hősi halálok 109
Előbb a haza, aztán a desszert 110
Fehér ingen hiénafoltok 112
Hová lett a méltóságunk 115
Rosszul sáfárkodunk 117
A forradalom nem eladó 119
Hídrombolók 121
A sátán mozaikképe 122
A lelkek időszámítása 125
Sulykolók az agymosodában 127
Isten késleltetett malmai 130
Sorspanno (vers) 133
Először a fejeket kéne fölemelni 136
A teremtés teljes erőterében 138
Betilthatatlan szívdobogás (vers) 141
Meddig bújhatunk el egy szobor mögé? 143
Tisztítótüzeink 146
Schéner Mester 148
Az ősbaloldaliság megrablása 150
Az egyéniség hatalma 153
A foguk fehére is vörös 155
A boldog békeidők és a kommunista szombat 158
Csak mi nem vagyunk ébren 161
Az idill-mentes valóság 163
Amikor Madonnát játszik a céda 164
Csodaszarvasból bűnbak 167
Magyar Jób-sors (vers) 171
Döbrentei Kornél művei 174