Alkalmazott hidrobiológia

A vízgazdálkodás napjainkban alapvető változásokon megy keresztül, amelyet számos tényező jellemez. Ezek között említhető a víz társadalmi felértékelődése és ezzel is összefüggésben az igények változása. Hasonlóan fontos a szemlélet változása, a fenntarthatóság és az ökológiai szempontok előtérbe kerülése, valamint a vízgazdálkodás, a környezet- és a természetvédelem, a területfejlesztés szükségszerű integrálása. Az Európai Unión belül mindezek törvényi formában is megnyilvánulnak, amelyet az EU 2000-ben elfogadott egységes vízpolitikája, az úgynevezett Víz Keretirányelv fogalmaz meg. Központi gondolata a vizek „jó állapotának" biztosítása, amely alatt alapvetően a jó ökológiai állapot értendő. Megvalósítása sok új feladat megoldását igényli, a régiek pedig gyakran új köntöst öltenek. Mindezek változó feltételek mellett jelentkeznek: itt elégséges a globalizáció, az európai integráció és az éghajlatváltozás hatásaira utalni.
A felmerülő sokoldalú problémák kezelésére ugyanakkor soha nem látott új lehetőségeket teremt az alap- és alkalmazott tudományok, a számítástechnika, az informatika, a méréstechnika, az ökológia, a biotechnológia stb. rohamléptékű fejlődése számára, amelyek új megoldásokat, technológiákat és tervezési módszereket biztosítanak.
Mindezek a változások számottevően befolyásolják a vízimérnöki szakmát, a vízzel foglalkozó szakemberek munkáját és ismeret igényét. Szinte alig fogalmazható meg olyan kérdés, beleértve például az ár- és belvízvédelmet is, amelynek ne lenne hidrobiológiái és ökológiai vonatkozása. A korszerű vízgazdálkodásnak és a vízimérnököknek - a vizek jó állapotának elérése, illetve fenntartása érdekében - ma arra a távolról sem egyszerű tervezési kérdésre kell válaszolniuk a gyakorlatban, hogy mi a beavatkozások, intézkedési programok és a vizek hidrobiológiái, ökológiai állapota közötti kapcsolat, természetesen nem elfeledkezve a gazdaságosságról sem. Számos további kérdés is felmerül. Hogyan definiáljuk és monitorozzuk ezt az állapotot? Milyen korszerű technológiák és megoldások állnak rendelkezésre a beavatkozásokra, valamint a vízhasználatok és az ivóvízellátás biztosítására? Kidolgozhatok és alkalmazhatók-e ezek a módszerek biológiai, mikrobiológiai és bio­
technológiai ismeretek nélkül? A válasz egyértelműen nemleges. Ugyanakkor azt is jól tudjuk, hogy a vízi infrastruktúra tervezése, a vízkezelési és szennyvíztisztítási technológiák az elmúlt két évtized során hihetetlen fejlődésen mentek keresztül, amelyek egyik mozgatórugója a biológiai folyamatok korábbiakénál sokkalta behatóbb megértése. A fejlődés mértékét jól mutatja, hogy az ismeretek elavulását jellemző „felezési idő" a kérdéses területen ma már tíz év alatti.
Az elmondottak egyértelműen indokolják, miért ajánlom ezt a hiányt pótló művet: a jelen vízimérnöke aligha tudja nélkülözni a hidrobiológiái ismereteket. Rendelkeznie kell azzal a szemlélettel, amire támaszkodva együtt tud működni hidrobiológus és ökológus szakemberekkel, és képes a vízi élővilágra vonatkozó tudás alkalmazására. Ez egyúttal az előfeltétele annak is, hogy a ma még nem ritkán megfigyelhető szakadék a mérnök és az ökológus szemléletmódja között fokozatosan eltűnjék.
A könyv időszerű munka, amelyben a szerzők a hidrobiológia eredményeit foglalják össze a mérnöki alkalmazások szempontjából, különös tekintettel a hazai igényekre. A munka logikusan felépített, könnyen érthető stílusban megírt, táblázatokkal, ábrákkal és fényképekkel gazdagon ellátott. Behatóan foglalkozik az alapokkal, az élővizekkel és azok minősítésével, a vízellátás-csatornázás kérdéseivel, az Európai Unió Víz Keretirányelvével, izgalmas újszerű területekkel, mint a környezet-egészségügyi kockázatok, a természetes szennyvíztisztítás, a vizenyős területek, a kis vízfolyások ökológiai kérdései, toxikológia és egyebek.
Ajánlom ezt a kiváló összeállítást a vízgazdálkodásban, a vízminőség-szabályozásban, a környezet- és természetvédelemben dolgozó szakembereknek. Ajánlom mindazoknak, akik az Európai Unió Víz Keretirányelvének alkalmazásával foglalkoznak: tervezőknek, területi szakembereknek és döntéshozóknak egyaránt. Az ökológusok és hidrobiológusok elsősorban a vízimérnökökkel történő kommunikáció javítása érdekében szerezhetnek nélkülözhetetlen információkat. Ajánlom a jelen munkát az összes érintett szakembernek azért is, hogy készségük az elővigyázatosság elvének alkalmazására és a megelőzésre javuljon. Kiválóan alkalmazhatják a könyvben foglalt ismereteket a vízellátás-csatornázás és a települési vízgazdálkodás reprezentánsai, a tervezők és az üzemeltetők. A mű olyan ismereteket közvetít, amelyet a területen dolgozó egyetemi és főiskolai oktatók is kiválóan tudnak majd hasznosítani. Végül, de nem utolsó sorban ajánlom a művet a felsőoktatás hallgatóinak, akik a vízgazdálkodás, a környezetvédelem, specifikusan pedig a vizek állapota és az azokban lejátszódó folyamatok jobb megértése, továbbá a vízzel kapcsolatos technológiák iránt érdeklődnek. Ők jelentik a jövő zálogát annak, hogy az előttünk álló komoly feladatokat és fejlesztéseket magas színvonalon és hatékonyan tudjuk elvégezni.