Báthory Zsigmond utolsó visszatérésétől Székely Mózes vereségéig (1601-1603)

Közismert mondás, hogy Habent sua fata libelli. Különösképpen igaznak találhatjuk ezt Bethlen Farkas Erdély-históriája esetében. A szerzőnek nem adatott hosszú élet a földön: 1639-ben született és éppen negyvenéves volt, amikor 1679-ben elragadta a halál. Ekkorra azonban már készen volt monumentális, több ezer oldalas művének, a Historia de rebus Transsilvanicisnek a kézirata. A roppant terjedelmű munka 1526-tól 1612-ig tárgyalta a Magyar Királyság széthullásának, majd az abból kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek a történetét, itt-ott kitekintéssel a magyarországi eseményekre is. Ezek a szövegek mind kéziratban maradtak és csak egy nagyon szűk réteg számára voltak hozzáférhetők.
Bethlen, mint tősgyökeres erdélyi, egyben erdélyi kancellár aligha volt elégedett a 16. század magyar történelmének Istvánffy kínálta verziójával, és valószínűleg ezzel magyarázható, hogy belefogott egy olyan vállalkozásba, mely majdnem ugyanennek a periódusnak a történetét akarta megörökíteni. Bethlennek hozzáférése volt ehhez a kéziratos történeti anyaghoz és amikor ezek szövegét összefűzve, néhol iratokkal kiegészítve, máshol kicsit átrendezve egybemásolta, egybeszerkesztette a maga művében, egyrészt óriási konzervátori munkát végzett, másrészt megalkotta a kortörténet sajátosan erdélyi nézőpontú szintézisét.
A magyar nyelvű fordítás első kötete 2000-ben jelent meg, majd ezt tíz év alatt
további négy követte. A magyar nyelvű Bethlen-sorozat hatodik darabjára, mely a Benkő-féle 18. századi kiadás V. kötetében levő 11-12. könyvek, vagyis az 1601-1603 közti erdélyi események, zömmel Szamosközyre alapozott elbeszélését kínálja. Ezt tartja most kezében az Olvasó és reméljük, megelégedésére szolgál majd.