Keserédes testvérség - Polányi Károly és Polányi Mihály

"Hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy egymástól elszeparált életünk szilárd oszlop volt számunkra, amely fölött a szépség hídja ívelt át; vagy szeparált egyedülvalóság a csendességben... De azt is világosan ki akarom mondani, hogy a csend hídját a leszálló sötétség nem homályosította el. Nagyon kevés hiányzik, mivel nem volt köztünk semmiféle félreértés, csak az én korlátoltságomból fakadó, ami az én életem hosszú tévelygéséből fakadt. A történelem azonban megkerülte az én tévelygéseimet. Még ha mást nem is lehet tenni, ez nem maradhat kimondhatatlanul!" Polányi Károly levele Polányi Mihályhoz

Tartalomjegyzék:

Előszó
Bevezetés: a Polányiak helye a magyar eszmetörténetben
A Polányi család
A magyar zsidó értelmiség a XX. században
Kitérés: a Polányiak pályája tudásszociológiai megközelítésben
Polányi Mihály a szabad társadalomról
A testvérek radikális személyiségváltása
A Polányiak megtérésének magyarázata
Közbenső összegzés
Polányi Károly emigrációban
A Nagy Átalakulás
Polányi Károly a Nagy Átalakulás után
Polányi Mihály
Polányi Mihály a nacionalizmusról
Polányi Mihály tudás- és politikaelmélete
Bentlét és kitörés
Konvivialitás
Polányi a művészetről, irodalomról, mítoszról
A vallás és misztika példája
Művészet és tudomány
A két testvér viszonya: keserédes barátság