Akadémikus portrék - Barnabás Beáta - Virágzásbiológus - Nők a tudományban

Részlet Palkovits Miklós akadémikus, az MTA Doktori Tanácsa elnökének könyvhöz írott előszavából:

Barnabás Beáta új szín a palettán. Határozott, pragmatikus, ugyanakkor mer szubjektív, mélyen érző lenni, vallja azt, hogy „valahol meg kell maradnia a gyermeki naivitásnak”. Ezért, olvasva a szerkesztő szakmai és emberi hitére vonatkozó kérdéseire adott, szépen és egyedi módon megfogalmazott válaszait, személyes találkozás nélkül is felkelti az olvasó érdeklődését. Van önismerete és emberismerete, s e kettő meghatározza mozgásterét a világban, hozzáállását a korszellemhez, mely – amint mondja – „az egoizmus és az egyéni játszmák irányába halad.” Barnabás Beátát ettől megóvta etikai nevelése, munkabecsülete, az értékekkel szembeni elkötelezettsége. „Tartást adott a gimnázium, kiépítette bennünk a közösséghez való tartozást, hogy hagyományainkra büszkék legyünk, és ápoljuk azokat.” Így emlékezni egy iskolára többet jelent az iskolának, mint számos hivatalos kitüntetés, értékelés, dobverés. Szomorú kérdés, hol vannak ilyen iskolák? Hitvallása a munkáról: „Be akartam bizonyítani, hogy nekem van igazam, amit csinálok, az jó.” Igen, akarni kell, ez még sokaknak megy, de akarni mindaddig, amíg bizonyítani is sikerül, az a nehéz. (Bizonyítani se könnyű, de bebizonyítani igazunkat, az nagyon nehéz. E két szó közé olykor belefér egy egész élet.) Igen, bebizonyítani valamit nagyon nehéz - de szép. Szép, ha közben még úgy érezzük, hogy „nekünk egy hatalmas játék a kutatás.” De ne feledjük, játszani szenvedély. Kutatómunkát űzni nem játék, az játékszenvedély. A játékba nem lehet belerokkanni, a játékszenvedélybe igen. A kutatómunkába is különösen, mert gyakran sokan segítenek ebben. Barnabás Beáta nem rokkant bele, virágzásbiológus lett, híres virágzásbiológus. Virágzásbiológus - kérdezhetik többen is, joggal – az mit jelent? Nem tudom olyan tisztán megfogalmazni, mint Barnabás Beáta, tessék elolvasni a könyvet. Tudomány, és mint a biológia minden ága, az életről szól, azon belül olyanról is – többek között – mint a mindennapi kenyerünk. Vallomás szakmájáról: „hát kell-e szebb objektum (virág) egy nőnek, hogy ezt tanulmányozza? (Szabad kérdeznem - és egy férfinek?)