Rilke világa

Részlet a könyvből:

Nézd, a virágok hívek e földi világhoz,
bárha a sorsuk sors töredéke marad –,
ámde ki tudja? Ha mind hervadva leáldoz„
nem borusak – mi vagyunk borulat.,
,
Minden szállna. S lehúzzuk, mindnek a terhe,
és nehezéke mi, így érzünk örömöt;,
ó, a tanításunk mint őrli a tárgyakat egyre„
s gyermeki létük boldog, örök.
,
Egyszer aludnék mélyen az ember a tárgyak,
közt, velük együtt –: ó, milyen áldott„
könnyü lehetne az ébredése, a másnap.
,
Vissza se térne talán; s dícsérve szünetlen,
zengenék őt, aki megtért, s mint a virágok,
– halk hugai – most szunnyad a réti szelekben.