A kis herceg igaz története

Alain Vircondelet irodalomtörténészt, aki mindig is rajongott Antoine de Saint-Exupéryért, az író születésének 100. évfordulója táján hihetetlen szerencse érte: megtekinthette a jegyzeteket, vázlatokat, melyek attól fogva, hogy Consuelo, az író özvegye bőröndbe rámolta őket, érintetlenül lappangtak az örökösöknél. S nem akárki volt a közvetítő: az író egykori kedvese a világháború elől New Yorkba emigrált francia körökből. Saint-Exupéryt is ide vetette a sorsa, itt született legszebb, legmaradandóbb írása, A kis herceg. Az amerikai kiadó voltaképpen könyörületből kötött szerződést mesekönyvre a kallódó szerzővel, aki aztán olyannyira rákapott a feladat ízére, hogy az illusztrációk elkészítéséhez is ragaszkodott. Régóta érlelődött már benne főszereplőjének halhatatlan figurája. Némely vonását Consuelótól merítette, aki követte a száműzetésbe, és a cifra nyomorúságban, méltatlan támadások kereszttüzében, házassági válságok közepette is múzsája maradt. Antoine de Saint-Exupéry nem érhette meg főművének világsikerét, de voltaképpen végrendeletnek is szánta, mert alighogy elkészült vele, visszatért Európába, és kieszközölte, hogy hadirepülő pilótája lehessen. Ezzel a halált vállalta eszményeiért. Utolsó hónapjainak krónikája kor- és lélekrajz, megeleveníti az ikont a maga emberi esendőségében és alkotói nagyságában.