Ady Endre (I. kiadás)

Kiadó: Nyugat-kiadás
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Vászon
Oldalszám: 214 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 18 cm x 12 cm
ISBN:
Megjegyzés: Nyomatta: Elek-nyomda, Budapesten.

ELŐSZÓ
Alig több mint egy hónappal e könyv megjelenése után lesz tizenhat éve, hogy Ady Endre meghalt. Azóta foglalkozom e könyv megírásának gondolatával. Mégsem írtam meg mostanáig. Adynak, mióta meghalt, tulságos sok emlékező híve támadt. Olyan áradata indult meg az emlékezéseknek, amely elborítással fenyegette a költő alakját. Betakarták a szentimentális emlékezés gőzfelhőjével, valami tenorista-félét csináltak belőle, hamis pózokkal, affektált magatartással. Ebbe a hangversenybe nem akartam beállni. Amíg Ady emléke egész frissen élt még bennem, aligha tudtam volna szabadulni a barátság és kegyelet befolyásától, attól tartottam, magam is beleesem abba a hangba, amelyet másoknál annyira nem szerettem Meg kellett várnom, amikor az idő már elegendő távolságba juttat elhunyt barátom személyétől, hogy tisztán láthassam alakját. Ő maga költészetében soha sem szépítette magát. Úgy éreztem, nekem is, ha írok róla, azt az Adyt kell adnom, aki volt és úgy, ahogy volt. Annyira tárgyilagosan, ahogyan csak kortárs írhat kortársról, akihez valaha közel állott. Mindig bizonyos voltam benne, hogy az ő alakjának nem fog megártani a "megszépítő messzeség".
De most érzem, az idő mulik, évek sokasodnak, jön az öregség, jó lesz sietni tervemmel. Nem volt szándékom olyan életrajzot írni, amely adatokat tisztáz, dátumokat állapít meg. Ezt olyan mértékben, ahogy szükség van rá, elvégezte a költő testvéröccse, Ady Lajos, sok adattal járult hozzá az "Ady-Múzeum". Az életrajzból annyit vettem föl, amennyi a költő megértéséhez mellőzhetetlenül szükséges. Elméleti esztétikai problémákkal amilyeneket Ady műve nem egyet vet fel, nem sokat foglalkoztam. Ady alakjának megrajzolása volt célom, úgy ahogy költészetében elénk tűnik s ahogy lelkemben kialakult évek hosszú során át, sok-sok rágondolás és verseinek gyakori olvasása révén. Az arckép megrajzolásában a műveken kívül többet merítettem személyes emlékeimből, mint könyvekből, de nem hagytam figyelmen kívül Babits Mihály, Földessy Gyula, Hatvany Lajos, Révész Béla írásait. Vissza
TARTALOM
Előszó 5
A készülődés 9
Az indulás 31
A megérkezés 72
A halál rokona 100
A hegytetőn 128
Az Ady-vers 168
Margita élni akar 183
A halottak élén 194
Utószó 208