Egy gyűjtő arcképcsarnokából - 13 portré
- 439 oldal
- füles, kartonált
- ISBN:
Hárs István, Mester Ákos, Esterházy Péter, Tarnói Gizella, Kádár János, Marjai József, Antal László, Liska Tibor, Kornai János, Surányi György, Simor András Matolcsy György, Sárközy Tamás - ők 13-an kerültek fel Farkas Zoltán rendhagyó tablójára.
A könyv elolvasása után a személyes hangvételű írásmódnak köszönhetően a 13 szubjektív portré mellett egy 14. is kirajzolódott, magáé a szerzőé. Szereplőit négy ciklusba rendezte, a ciklusok címét Allan Ginsberg Üvöltés című verséből választotta, a sorrendet saját pályájának állomásai mentén határozta meg. A kötet előszavában így jellemzte portrégalériáját:
"Több az anekdota, mint a leleplezés, ám több a tény, mint a minősítés; a portrék nem teljes pályarajzok, többnyire csak jellemző szemelvények. Nem titkolom, kivel rokonszenvezem, kivel kevésbé, de a nézőpontot nem váltogatom. Szerepelőim át- meg átlátogatnak egymáshoz, együtt vagy egymás ellenében tették, amit. Volna egy extra szándékom is: bemutatni, hogyan művelhető a szakmám akkor, ha már slampos a diktatúra, akkor, ha kitör a szabadság, és akkor is, amikor ahhoz, hogy eljussunk az igazsághoz, új korlátokat kell átlépni, megkerülni vagy ledönteni"
Farkas Zoltán sokat látott ember. Ott van mindenütt, ahol egy újságírónak lennie kell, kérdez kifogyhatatlanul, és nem felejt. Gondosan összegyűjti az emlékmorzsákat, képes azokból olyan egyedi portrékat összerakni, amelyek a személyen túl a kort is jellemzik. A kor pedig a hetvenes évektől máig tart, felvillantva a szomorú "déja vu" érzések okait is.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke
A hol finom, hol kemény ceruzavonásokkal megrajzolt portrék, illetve a csak kevéssé szemérmes önéletírás remek együttesét alkotta meg legújabb könyvében Farkas Zoltán. Több mint négy évtizedes riporteri és publicisztikai gyűjteményéből összeáll a kép: a központosított (nevezhetjük önkényesnek is) társadalomszervezés és gazdaságirányítás, amely egyszer már csődbe vitte Magyarországot, reneszánszát éli.
LIPOVECZ IVÁN, a HVG korábbi főszerkesztője
Leplezetlen irigységgel és gátlástalan élvezettel olvasom volt kollégám portrékötetét. Szereplői fontos alakjai a huszadik század magyar közéletének, a szerző pedig nagy kedvvel, pontossággal, könyörtelen tényhalmazt felvonultatva analizálja hőseit. Ám ami ennél is fontosabb: minden egyes szereplőjéről kiderül, milyen érzelmi viszony fűzi a szerzőhöz, akinek lefegyverző gazdasági és pénzügyi szaktudása alól lépten-nyomon kivillan a szíve.
RANGOS KATALIN, rádiós és televíziós szerkesztő