Sziklahasadékban - László Lajos írói pályaképe

A dunántúliság törekvései ma a regionális összefogás gondolatában élnek tovább. Ahogy valaha a régiek is mondták: "Tolna, Somogy, Baranya, - Magyarország aranya."
A tudományos pályáját a Janus társaság folyóiratáról írt tanulmányával kezdő, tolnai szülőföldű, pécsi lakos László Lajos magyar író mindkét térbeli kötődése ma már egy régióhoz tartozik.
Akárcsak a művei, - kezdettől fogva. A több nép lakta dunántúli provinciáról, háborúkról, szerelmekről, szerbekről, horvátokról, magyarokról és németekről, megpróbáltatások közt átélt indulatokról és emberségről szólnak.
László Lajos pályája, akárcsak Garay Jánosé, Babits Mihályé vagy Mészöly Miklósé, két városhoz, Szekszárdhoz és Pécshez kötődik. Régóta fennálló irodalmi kapcsolat létezik a két megyeszékhely között, - ez különösen intenzív volt a két világháború közti időszakban, amikor a Pécsett működő Janus Pannonius Irodalmi Társaság a maga folyóirata, a Sorsunk köré igyekezett gyűjteni a Dunántúl íróit, hogy a vidék, jelen esetben dunántúliság gondolatát feszítse szembe a főváros-centrikussággal, majd a negyvenes években a német expanziós törekvésekkel. László Lajos első jelentős irodalmi elismerését pályája kezdetén éppen a Sorsunk-folyóirat monográfiájának megjelentetéséért kapta. E két város és megyéjük mai gondolkodásunkban egy régióhoz tartozik már.