Az európai szecesszió

A 19. század utolsó harmadának tájékán Európa páratlan változásoknak volt tanúja: városainak szerkezete, lakóinak életmódja gyökeres átalakuláson ment keresztül. Építészek és díszítőművészek egy egész generációja tűzte zászlajáraa történelmi stílusok meghaladását, hogy tabula rasát kezdve a "modern ember" elvásásainak megfelelő környezetet termetsenek. A funkcionalitás és a spontaneitás elveinek ezen együttese szülte a szecessziót. A korszak legtermékenyebb periódusa 1895 és 1910 közé tehető, mikor a burjánzó vitalitás, az organikus ideálkeresés szelleme egész Európát bejárta, akár egyéni, mint Horta, Gaudi vagy Lajta esetén, akár csoportos kísérletekről beszélünk, amilyen a Glagow-i Iskola vagy a Wiener Werkstätte volt. Kötetünk Keiichi Tahara optikáján keresztül ismerteti meg olvasóját ezzel az egyedülálló korszakkal. Keiichi Tahara 1951-ben, Kiotóban született; 1972 óta él Párizsban. Eddigi munkásságát a fény, a formák, az árnyék és a transzparencia viszonyai kutatásának szentelte. 1988-ban megkapta a Niépce-díjat, 1995-ben Párizs városának nagydíját és részt vett a párizsi Európai Fotográfia Házának nyitó kiállításán.