II. Katalin

II. Frigyes porosz király a leendő III. Péter cárt holmi jelentéktelen nővel vélte összeboronálni önnön befolyása növelésének reményében, amikor Anhalt-Zerbst hercegkisasszonyt adatta hozzá nőül, de kínos meglepetés érte. Az ifjú feleség nem sokáig eresztette búnak a fejét vajmi kevéssé vonzó férje mellett, szeretőkkel és a tejhatalom megszerzésével vigasztalódott. S nem érte be fogadott hazája fennhatóságával, az európai nagypolitikában is babérokra tört. Az európai uralkodók körében ezzel nem aratott osztatlan lelkesedést: XV. Lajos például szívből kívánta, hogy a bitorló bukjon el. Erre azonban hiába várt; az egyetemes kultúrában a franciás műveltségű Katalin éppen a francia kapcsolat révén vált legendássá, az utókor szemében mindenekelőtt a felvilágosodás évszázadának filozófusai iránt tanúsított érdeklődése és jóindulata szépíti egyéb viselt dolgait. Élete alkonyán a francia forradalom viszont ádáz dühre ragadta a hiúságát egykor legyezgető filozófusok ellen, s kegyetlenül elbánt azokkal, akik efféle eszmékre éppen az ő révén váltak fogékonnyá. Helène Carrère d'Encausse, a neves francia történész Katalin pályájának minden mozzanatára kitér. Bemutatja sokszínű személyiségét: a törvényhozó gyűlést összehívó, majd visszatáncoló reformert, Pugacsov lázadásának irgalmatlan leverőjét, az Oroszország befolyását meghatványozó hódítót, az orosz oktatásügy előmozdítóját, a vallási türelem, az egyéni vállalkozás útjának egyengetőjét - aki elvben ellenzi a jobbágysort, de jobbágyok tízezreit adományozza jutalmul híveinek -, az orosz irodalom tizenkilencedik századi fénykorának előkészítőjét, aki maga is bőséggel ír pamfletet, színdarabot, s nem mellékesen fordít és fordíttat, meg persze a nőt, az anyát, a nagyanyát. S felvillantja környezetének jeles alakjait, Poniatowski Szaniszlót, aki az ifjú trónörökösné rajongó szeretőjeként lép színre, s utóbb mint Lengyelország utolsó, dicstelen királya kerül süllyesztőbe, a minden hájjal megkent Panyin grófot, a legfőbb kegyenceket, a csélcsap Orlovot és a duhaj látnok Patyomkint, Pált, a kétes származású, ám apjához való hasonlatossága okán gyűlölt fiút, aki mégiscsak trónra kerül, és példátlan temetést rendez szüleinek - a leányági örökösödés eltörlésével pedig megássa a Romanovok majdani sírját is.