Utazások könyve - Dedikált

Életének ​tragikus és derűs. de mindenképpen meghatározó élményei kapcsolódnak az Utazások Könyvé-ben leírt emlékeihez, amelyekről Kerényi Grácia így vall:
"Nem szeretek utazni, mióta felnőtt lettem. Pontosabban: az utazás nem jelent számomra különösebb élvezetet; életem természetes tartozéka, feladat vagy szükségszerűség.
Gyerekkoromban az utazás mindig nyaralás volt, csupaélmény-csupajáték vakáció; persze nem az üresség, inkább az igazi történések időszaka.

TARTALOM
Utazás (1)
"Halálos csend. Gótbetűk. Németország"
Emlékezéseim német fogságom idejéből 11
Utazás (2)
Romok. Színek. Madarak. Görögország 129
Lengyel tájakon
"Moja Warszawa" 157
Varsói nyár 161
Fahajas boltok a krakkói ködben 167
Zarándokutak (1)
Bíró Imre kaszálója 173
Véges és vég nélküli történetek 191
Zarándokutak (2)
"Felix Austria" 217
Idegen kifejezések magyarázata 265

1944/45-ös élményeimet egy kicsit Semprun nyomán is nevezem utazásnak de az infernális háttér ellenére a megtapasztalás módjában, ahogy én akkor átéltem, volt valami a gyerekkori vakációs utazások lelkendező rácsodálkozásából is.
Így is számoltam be róluk, amikor hazaértem, 1945/46 telén följegyzett visszaemlékezéseimben. Beszámolóm töredék maradt, és csak most, több mint harminc év után érzek elég erkölcsi bátorságot ahhoz, hogy közreadjam úgy, ahogy van, utólagos korrekciók nélkül.
Ehhez az első »nagy utazáshoz« képest minden bagatellizálódik, ami utána következett. Ez az alapvető vonatkozási rendszer, s életem egyik későbbi nagy kötődése is akkor kezdődött: kapcsolatom Lengyelországgal. Akkor és ott. Auschwitzban. Amiről a legkevesebb közvetlen szó esik ebben a könyvben.
Hát akkor miről esik szó? Történelemről? Erkölcsi világrendről? Saját magamról? »Születtem. Tiltakoztam« – vagy »Hogy élni jó, hogy élni szép?« Döntse el az olvasó."