Munka-pályatanácsadás mint professzió

ELŐSZÓ
A XX. századról még nagyon sok jelzőt fog az utókor használni. Ezek között éppen úgy helyet kap majd az atomkor, a világűrbe való kilépés, a biotechnológia, mint a társadalmi munkamegosztás sohasem látott differenciálódása. A XX. század „vívmánya" a civilizált világ szinte áttekinthetetlen iskola-, illetve képzési rendszere, az egyre gyorsabban változó szakmai tartalmak alakulása. Ha ehhez hozzátesszük a - hazánkra aktuálisan ugyan nem jellemző, de a világ más népeire, földrajzi területeire kiterjedő - demográfiai robbanást, akkor be kell látnunk, hogy a kialakult zavar csak egy új ismeret vagy még pontosabban ismeretrendszer tudatosításával, kimunkálásával küszöbölhető ki.
A szerző munkája ennek a felismerésnek a következménye. Mit is kíván ez a munka bizonyítani vagy legalábbis dokumentálni? Mindenképpen a társadalmi folyamatok újszerű befolyásolásának egyfajta lehetőségét. A XX. század történetét visszanézve azt kell látni, hogy a kezdetekben a társadalmi folyamatokat a makro összefüggések mentén elemezték. A kezdeti cél a bármi áron elérhető gazdasági haszon elérése volt, amiben alig kapott helyet az emberi tényező, tehát az a tényező, ami a termelést, az értékteremtést, a közjó érdekeit, a szociális problémák feloldását kell, hogy kezelje. Tudjuk, hogy a társadalmilag fejlett országok csak a század harmadik harmadában helyezték a súlyt a társadalom közérzetét befolyásoló problémák megoldására. Csak ekkor nyilvánultak meg olyan általános érvényű kérdések és a megoldásokra tett erőfeszítések, mint pl. a környezetvédelem, a szociális biztonság. Ha ez utóbbi problémát vesszük szemügyre, kiderül, hogy ez a kérdés milyen összetett, bonyolult szövetét adja a különböző nézetek, ismeretek kapcsolatának. Hiszen ebbe a bonyolult kérdéshalmazba beleérthető a jól működő közegészségügy, a beteg- és nyugdíjbiztosítás, a megélhetési biztonság, hogy egyebekről ne is beszéljek.
TARTALOM
Előszó 7
I.
A MUNKA-PÁLYA TANÁCSADÓ TEVÉKENYSÉGET
MEGHATÁROZÓ FŐBB SZEMPONTOK 9
1. Munka-pályatanácsadás, mint humán szolgáltatás 9
2. Pályaválasztás és munkavállalás 15
3. Pályaorientáció - szakképzés 18
4. A tanácsadási folyamat jellemzése 23
5. Ifjúsági tanácsadás - felnőtt tanácsadás 27
6. A tanácsadó személyiségének hatása 30
A tanácsadó tudása és tapasztaltsága 30
A tanácsadó személyes stílusa 31
A tanácsadói szereppel kapcsolatos elvárások 32
7. A tanácsadó és a tanácskérő kapcsolata 33
II.
ELMÉLETI ELŐZMÉNYEK, KAPCSOLÓDÁSI PONTOK 35
1. A pályaalkalmasságra alapozó megközelítés 38
2. A személyiség pszichodinamikai felfogására épülő elméletek 40
3. A döntést, mint centrális mozzanatot kezelő elméletek 49
4. Fejlődései vet hangsúlyozó elméletek 57
5. Szociokulturális meghatározottságra épülő elméletek 78
6. Hazai szerzők elméleti megközelítései 86
III.
A TANÁCSADÁS MÓDSZEREI 99
1. A beszélgetés, mint a tanácsadás fő módszere 100
2. Önértékelési eljárások 115
3. A kiemelt személyiségtulajdonságok megismerési lehetőségei 118
3.1. Az érdeklődés 118
Nézetek az érdeklődésről 121
Az érdeklődés jellemzői 125
Az érdeklődés megítélése önértékelés segítségével 128
3.2. Képességek 136
A képességek megítélése önértékelés segítségével 140
3.3. Az értékek 149
Az értékstruktúra megismerése az önértékelés
segítségével 151
3.4. A munkamód 159
A munkamód változékonysága 159
Tapasztalatok 161
A munkamód megismerése, önértékeléssel 162
4. A számítógéppel támogatott tanácsadás 167
Orientáló programok 177
Önértékelő eljárások 182
Információs programok 186
IV.
A TANÁCSADÁS FOLYAMATA, FELÉPÍTÉSE 193
A tanácsadási modellek 193
1. Általános tanácsadási modell 193
2. Problémamegoldási modell (Krumbhoetz-Thoresen, 1969) 194
3. Személyiségcentrikus megközelítés
(Rogers-Gosenberg, 1980) 194
4. Tapasztalati modell (Ungricht, 1953) 195
5. Életút szemléleten alapuló tanácsadási modell (Super, 1957) 195
6. Döntéselméleti modell (Peavy. 1988) 196
7. Humán dinamikus modell (Paisuea, 1985; Bezanson, 1985) 196
8. A munka-pályatanácsadás általános modellje
(Szilagyi, 1993) 197
A tanácsadó napló 199
A tanácsadó napló vezetése 201
Megismerés - a tanácskérő igényének meghatározása 202
Tisztázás 207
Elemzés 216
Szintézis 221
Megállapodás 225
Problémadefiníció kódolása 228
Főbb tanácsadási típusok, és jelölésük (Kódok) 229
1. Informáló tanácsadás 232
2. Az orientáló tanácsadás 233
3. A döntéselőkészítő tanácsadás 233
4. Pályaválasztási tanácsadás 234
5. A pályakorrekciós tanácsadás 235
6. Öndefiníciót támogató tanácsadás 236
7. Pályaismeretet támogató tanácsadás vagy
pályaismeretre épülő tanácsadás 237
8. Elhelyezkedést segítő tanácsadás 237
9. A realizáló tanácsadás 238
10. Rehabilitációs tanácsadás 239
V.
TANÁCSADÓ MUNKA CSOPORTBAN 245
1. A csoportos tanácsadás fogalma 245
2. A csoport fejlődésére vonatkozó elméletek 249
3. A csoportvezető stílusa 252
4. A csoportmunka típusai 253
5. A csoportos beszélgetés, mint a problémadefiníció
meghatározásának eszköze 254
6. A csoportos foglalkozás 257
7. Strukturált csoportfoglalkozások felnőttek
számára (1994-1999) 259
Melléklet - Egyéni terv/1 262
Egyéni terv/2 262
8. Speciális célú strukturált csoportfoglalkozások 265
Tanulás-módszertani tréning 265
Kreativitás és kommunikáció 266
Konfliktusmegoldás és kommunikáció 267
Kommunikáció és sikeresség 268
9. Pályaorientációs tevékenység az iskolában 269
10. A tanácsadó önellenőrzési feladatai 275
VI.
PÁLYAISMERET, MINT SPECIÁLIS TUDÁS,
A TANÁCSADÓ TEVÉKENYSÉGBEN 279
1. Osztályozási eljárások 280
2. Holland osztályozási eljárása 290
3. An Roe osztályozása 291
4. Super osztályozási rendszere 292
5. Foglalkozási tartalom 293
VII.
A TANÁCSADÓKÉPZÉS HELYZETE ÉS
TAPASZTALATAI 301
1. A munkavállalási tanácsadó képzés megszervezése 301
2. A képzés tantárgyi felosztása 304
3. Az új szakma tartalmi jellemzése 307
JEGYZET 312
IRODALOM 321-332