A "Columbo-módszer" - Tanulmányok és kritikák - Dedikált! - Dedikált

A „Columbo-módszer” című könyv azonban nem a diákoknak szól, ezt hamar elárulja a szerző, mint ahogy azt is, hogy a tanulók ebben a szituációban a kísérleti alanyok voltak, akiken tanáruk hosszú évtizedek alatt gyakorlattá formálta a szövegelemzési stratégiát. A „Columbo-módszer” főként a pedagógus kollégákat (szűkebb értelemben a magyartanárokat), az irodalom iránt érdeklődőket és a „szakmai közösséget” (a szerző szóhasználata) célozza, akiken feltehetően irodalomtudósokat ért Simon Ferenc.A rengeteg szójátékkal dolgozó kötet azonban – ha kissé erőltetetten is – egyszerre próbál tudományos és szórakoztató lenni, de ragaszkodik a szakzsargonhoz. Az egész hangulata leginkább azzal írható le, amely a Szegeden népszerű Dekonferenciákat jellemezte. Ezeken a dekonstrukció (keresd még: Derrida) szellemében zajló kocsmakonferenciákon megpróbálták új szempontból, alkotóelemekre csupaszítva, a megkövesedett értelmezésektől megfosztva vizsgálni a kiválasztott szövegeket. De a Simon-féle megközelítés legalább ennyire strukturalista is, tehát úgy véli, hogy van egy olyan objektív oldala a műnek, amely középpontnak, magnak nevezhető, és amelyre mindenki rálelhet, akár egy nyomozó a gyilkosra. Ez a természettudományos megközelítés vezérelhette Simon Ferencet akkor is, amikor rengeteg számadattal és sok szempontot egyesítő táblázattal sajátos módszertant próbál bemutatni, amely hozzásegít egy szöveg alapos megértéséhez. De ez a stratégia nem áll meg az első negyven oldalon, a kötet címadó tanulmányánál, hanem tovább folytatódik a kortárs irodalom irányait és arányait (ez is Simon szójátéka) bemutató dolgozatokban, amelyek többsége egy-egy könyv kritikájára épül.