Vallás és erkölcs Jókai Mór regényeiben

Az erkölcsi kérdések, a boldogság mibenlétének, elérhetőségének, a jó és rossz küzdelmének kérdései a teljes Jókai-életművet átszövik. A Jókai által is vallott irányzatosság (az irodalom nem lehet öncélú, küldetése van, „hivatása az igazság eszméit terjeszteni") nem elsősorban politikai (bár nyilvánvalóan az is), hanem ennél általánosabb, történelminek, a közösség sorsát érintőnek nevezhető, mert a tárgya az, hogy mi az ember és közösség lehetősége, feladata és szerepe a nemzet életében. Ez az irány szorosan, szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik az erkölcsi irányzatossággal, melynek fő kérdése, hogy mi az ember célja, hogyan érhető el a boldogság, Jókainál üdvtörténeti kérdéssé válik, a Jókai-regény arra keresi a választ: hogyan szerezhető vissza az egykor elvesztett éden, hogyan teremthető meg újra, megteremthető-e újra a földi paradicsom. Mit tanítanak a Jókai-regények? „A nap csak eszköz, a föld a cél, bárha ez forog is amaz körül, s a mindenség közepe nem a Szíriusz, hanem az emberi szív, mely megtelt Istennel."