Emlék a kertről - Dedikált

Az Emlék a kertről (Tanulmányok, esszék) című kötet szinopszisa Kelemen Zoltán, az SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi tanszékének habilitált egyetemi docense, 1994-től napjainkig publikál kritikákat, tanulmányokat és esszéket különböző magyarországi és határainkon túli irodalmi, szépirodalmi és egyéb bölcsészettudományi szakfolyóiratokban. Az elmúlt években már publikált kötetet egybegyűjtött tanulmányaiból, Haszontalan szövegek (Tanulmányok az irodalomról) címmel. Az Emlék a kertről (Tanulmányok, esszék) ennek a munkának a folytatása. Húsz év kutatói munka eredménye olvasható a kiadásra váró kötetben. A tanulmányok nagy része már napvilágot látott különböző szakkiadványokban, de kötetformában, megszerkesztve és válogatva ezúttal látnának először napvilágot. A kötet két jól elkülöníthető részre oszlik. Az első felében világirodalmi alkotások, bölcseleti vagy teoretikus művek az elemzés tárgyai, illetve két esszé esetében kortárs zenei művek. A második csoport a magyar irodalmi alkotásoké. Az első tanulmány az emberi tudásról és gondolkodásról való egzakt gondolkodás vizsgálata szempontjából veszi kritika alá Northrop Frye Bibliával kapcsolatos két művét, a Kettős tükört és Az Ige hatalmát. Kritika alatt ezúttal a jelentés, és összefüggései megfigyeléseinek módszere értendő. A gúny, mint a meghatározás formája című tanulmány azokból a meghatározásokból ad ízelítőt, amelyekkel a különböző nemzettestek-nemzetiségi csoportok illették egymást vagy uralkodóikat mintegy ötszáz év során. A közelmúlt, amely ezúttal az elmúlt százötven-kétszáz évet jelenti, nem tárgya a vizsgálódásnak. Főképpen azért nem, mivel ennek a kornak az ilyen irányú vizsgálata szinte befejezettnek tekinthető, ha a történelmi, irodalomtörténeti és –elméleti, politológiai, valamint néprajzi kutatások minőségi és mennyiségi mutatóit számba vesszük. Ezúttal tehát nem annyira a társtudományok kutatásainak folytatásáról van szó, a hangsúly inkább a példák különösségére esik. Az Emlék a kertről címadó esszé a Tükör által cíművel együtt az ezredforduló zenei kísérleteiből ad ízelítőt. Előbbi Michael Nyman Peter Greenaway filmjeihez készített zeneművei alapján gondolkodik az új utakat kutató zenéről, míg utóbbi Philip Glass művészetének olyan alkotásait elemzi, mint például a Koyaanisqatsi. Philip K. Dick szakrális-teológiai tárgyú-ihletettségű műveit elemzi az Úgy szeretlek, majd megeszlek! című tanulmány, pontosabban a lehetséges világok és a vallási rituálék közötti kölcsönösségre figyel. A vallási formák és a vallási élmény fiktív mitológiák segítségével történő megvalósulásának módozatait vizsgálja a „The west is the best.” című tanulmány J. R. R. Tolkien Gyűrű-trilógiája és a hozzá kapcsolódó művek segítségével. A szépirodalmi elbeszélés a szakralitás hagyományának átörökítőjévé válik, legalábbis a struktúrák, formák és a metaforák szintjén. A szimulált hagyomány szakralitása egyenértékű lehet az emberiség ősi mitológiáinak használatával, főképpen, mivel a szintetikus szimuláció számára is ugyanannak a mitikus hagyománynak az eszközei adottak. Terror és esztétika kapcsolatát vizsgálja Takami Kósun Battle Royale című művében az „Üss a kölökre!” című elemzés, globalizáció, terrorizmus, diktatúra és virtuális valóság összefüggéseit kutatva, kimutatva, hogy milyen kapcsolatban van a virtuális valóság a terrorisztikus diktatúrák hatalmi retorikájával. A második nyolc tanulmány a magyar irodalomból nyújt egy kisebb merítést, melynek központi csoportja a Krúdy Gyula írásművészetével foglalkozó szöveg együttes. A halál, mint a lélek átváltozása Arany János balladáiban című elemzés Arany Jánosnak azon balladáival foglalkozik, melyekben a halál mint a lélek átváltozásának kiváltó oka figyelhető meg, vagy éppen a lélek átváltozásának a folyamataként. Azaz: a másik ember halála változatja meg a balladai „én" lelkivilágát (például az őrülés), vagy maga a személyes halál változtatja meg a lelket: élő ember lelkéből halott ember lelkévé. A halál hol jótékony nyugovásként, hol bosszuló erőként, csábítóként, kísértőként vonul végig a tizenegy Arany János balladán, segítségével azonban mindegyikben egyként metamorfózison esnek át a balladai ének, példaképpen arra, hogy létezésüknek, pontosabban lelkük létezésének nem a normális földi lét az egyetlen formája. Márai Sándor műveinek két csoportját két tanulmány vizsgálja. Az első Márai Casanovával kapcsolatos műveit elemzi, a Vendégjáték Bolzanoban című regényt és az Egy úr Velencéből című verses játékot. Alkotójuk mindkét esetben felrúgja a próza és a verses dráma közkeletű konvencióit. A Vendégjáték Bolzanóban nem pusztán önironikus, de magát a regényformát is parodizálja. Törekvés a műnemek közti átjárhatóságra, egy újabb poétikai univerzalitás megteremtésére. Az Egy úr Velencéből című verses játék valójában csak véglegesíti és megerősíti ezt. Márai számára Krúdy Gyula prózapoétikája valószínűleg a századfordulós magyar elbeszélés legjelentősebbjeként értelmeződött. A második Márai-tanulmány a Krúdy-hatást elemzi-vizsgálja, nemcsak a híres Szindbád hazamegy című regényben, de Márai cikkeiben és Naplóiban is, rámutatva arra, hogy Márai kiérlelt, egyéni leleményt kidolgozó Szindbádot teremt regényével, mely nem egyszerűen tiszteletadás a mester előtt, de legalább annyira eredetiség alkotás is. Mióta a Krúdy kutatás az ezredfordulón új lendületet kapott, nemcsak a terjedelmes életmű kevéssé vizsgált elemei kerülnek a figyelem középpontjába, de a Krúdy hatás és a Krúdyt ért hatások kutatásának irodalma is gyarapszik. Krúdy Jókai olvasása vagy a Ferenczi Sándornak nagyban köszönhető lélektani ismeretei mellett mennyiségileg kevésbé tűnhet jelentősnek a buddhizmus hatása Krúdy művészetére, minőségileg azonban fontosnak tekinthető ez az inspiráció. Krúdy viszonya Buddha vallásfilozófiájához összetettnek, de ösztönösnek nevezhető, tekintetve Krúdy közismert vonzódását a gasztronómiához, valamint azt, hogy a buddhista hasonlatok gyakorta kapcsolódnak az étkezéshez. A Galgóczi a válaszúton, avagy Cholnoky László a Zöld Ászban Krúdy és Cholnoky László prózapoétikáinak lehetséges összefüggéseit vizsgálja főként Krúdy műveken keresztül, A Zöld Ász kapcsán Marsilio Ficino neoplatonista elvei segítségével vizsgálva az erény és boldogság közötti választás Prodikosznak tulajdonított tételét. Ebből a nézőpontból reflektál a két szerző viszonyára, melynek lényege a regény kritikájának, illetve a romantikus regény megszűntetésének követelménye lehet. A Krúdy műveivel kapcsolatos utolsó elemzés a szerző egyetlen világháborús regényét, A 42-ős mozsarakat elemzi. A legfontosabb kérdés: háborúpárti a mű, illetve háborús regény-e abban az értelemben, hogy központi hőse a háború maga? Lehetséges, hogy A 42-ős mozsarakban fölmerülő elbeszélés technikai problémák a regény hiányosságainak róhatóak föl, de az is, hogy a szerző békevágya próbál általuk fölszínre jutni. Határ Győző ’90-es évekbeli költészetét elemzi az utolsó előtti tanulmány, főként a Medaillon Madonna kötetet, illetve a teoretikus kötetekbe illusztrációkként beválogatott költeményeket. Határ Győző lírájának nyelvteremtő ereje is főképp Weörest idézheti emlékezetünkbe. Határ Győző versei rétegzettségüket és többértelműségüket nem valamely lírai utalásrendszernek köszönhetik, bölcseleti-történeti utalásrendszerről beszélhetünk Határ Győző lírája kapcsán, ami esszéiben is megfigyelhető. Végül Bari Károly költészetének a kisebbségi nyelv, és a művészi kifejező erővel bíró nyelv, mint kisebbség irányából történő újragondolása a tárgya a „Nehéz élet az ének” című tanulmánynak. Bari esetében a fordítói, etnográfusi és költői szerep egyszerre és egyaránt fontos, egymást értelmezi. Bari Károly életműve tipikusan közép-európainak mondható: a szükségből kovácsolt erényt amikor az ellentmondásos elvárások kuszaságában többrétű, nem egyszerűen magyar vagy roma, sokkal inkább világirodalmi műveit létrehozta, így az elemzés is alapvetően világirodalmiként, nemzetek-nemzetiségek fölöttiként kell, hogy kezelje. Kelemen Zoltán tanulmánykötete igen sokirányú hangvételét, elemzői módszereit tekintve egyaránt, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az irodalommal való tudományos igényű foglalkozás nem nélkülözheti a társtudományok, illetve –művészetek figyelembe vételét, eredményeik bevonását a vizsgálatba. Könyve a művészetkedvelő laikus közönség, az egyetemi hallgatók és a kutatók figyelmére egyaránt számot tarthat.