Védelem az esszé ügyében

yergyai Albert Nagybajomban született 1893-ban. Első tanítója az édesapja volt, aztán a kaposvári főgimnáziumba járt, majd 1911-ben felvették a budapesti egyetem filozófiai fakultására és egyszersmind az Eötvös-kollégiumba. 1914-ben ösztöndíjjal kikerült Párizsba, itt érte a háború kitörése, s megjárta Bretagne és Normandia internálótáborait. Megrendült egészségi állapotára tekintettel 1917-ben Svájcba küldték, s ott két évig hallgatta a lausanne-i egyetem előadásait. 1919-ben tért haza, 1926-ban előadóként visszakerült az Eötvös-kollégiumba, ahol tizenkét éven át (1938-ig) dolgozott, s ahová 1945-ben visszatérhetett. A kollégium megszűnte után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított világirodalmat majd francia irodalmat tizenöt éven át.
1920-tól a Nyugat állandó munkatársa volt, francia könyvekről írt tanulmányokat. Fordította Voltaire, Flaubert, Gide, Valéry, Proust és mások műveit. Önálló tanulmánykötetei: A mai francia regény (1937), Klasszikusok (1962), Kortársak (1965), A „Nyugat” árnyékában (1968), Késői tallózás (1975).
1972-ben adta közre Anyám meg a falum című önéletrajzi fogantatású szépprózai munkáját, 1977-ben Ősz és tél között címmel ötven év alatt írt verseit, versfordításait. Az önéletrajzi prózát folytatta A falutól a városig (1978).
Gyergyai Albertnek a két világháború között három ízben ítélték oda a Baumgarten-díjat, kitüntették a francia becsületrenddel, később, 1970-ben megkapta az Állami Díjat, és 1971-ben az egyetem gyémántdiplomáját.
Hosszú betegség után, 1981-ben érte a halál.