Gondolatok az értelemről és a tébolyról (C. G. Jung)

Fülszöveg
C. G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebaráti "őrizőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.


Tartalom
Előszó 5
Az értelemről 7
Az érzéki tapasztalásról 9
Az Isten mint tapasztalat 14
Betegség és sors 19
Az élet dele és az öregség 23
A halál mint cél 26
Élet a halál után 29
A tébolyról avagy a zavarodott elméről 33
Az emberiség még a gyermekkor szakaszában van 35
Az ember démoni mivolta 39
Ellenségképek gyártása 43
A háború és a környezetrombolás 48
Az atombombáról 52
A nagy feladat 47
C. G. Jung önmagáról 63
Irodalom 69