Az orvos, a betege és a betegség

Bálint Mihály 1886. december 3-án született Budapesten és 1970. december 31 -én Londonban halt meg. 1920-ban lett orvos. Ferenczi közvetlen szakmai környezetéhez tartozott. 1926 ban a budapesti pszichoanalitikus egyesület tagja lett, részt vett a fővárosban kialakított pszichoanalitikus központ megszervezésében, 1935-től pedig annak vezetője. Ferenczi halála után már a magyar pszichoanalízis egyik mérvadó személyiségének számított, amíg 1939-ben felesége, Bálint Alice kíséretében el nem hagyta az országot, és Nagy-Britanniába nem emigrált. Londonban tekintélyes kiképző analitikusként dolgozott, hosszabb ideig a Tavistock Klinikán; a brit analitikus társaság titkára lett. Hetvennél több tanulmányt, könyvet jegyzett. Szokatlan, különleges teljesítmény volt, hogy könyve 1961 -ben magyarul megjelenhetett. Ebben szerepet játszott az 56-os forradalom után az addig tiltott vagy szigorúan (ideológiailag) ellenőrzött pszichológia újjáéledése, melyet néhány, politikailag kedvező helyzetbe került szakember vívott ki... Sajnos, a remények, várakozások nem váltak valóra... az ideológiai "tűzparancs" külön is kiemelte a Bálint-könyvet. a kevés példány igen hamar elfogyott, már megjelenése után röviddel ritkaság lett, amit féltve őriztek, csak barátoknak adták kölcsön. Többen is igyekeztünk újabb kiadást elérni, de hiába... pedig a pszichoterápiát, az orvosi lélektant, a pszichoszomatikát sokban fejleszthetné, elősegíthetné a Bálint-könyv modem recepciója, ismételt tanulmányozása, a mai tudományos ismeretek fényében... Egy dolog bizonyos: a könyvet valamennyiünknek célszerű -esetleg ismét - elolvasni, és aki beteg embernek szóval, kommunikációval valaha is próbált segíteni, vagy ennek a munkának a nehézségeit átélte, bizonyosan megérintődik, a gondolatok befolyása alá kerül. - (Részletek Buda Béla dr. zárszavából)