A katedra mesterei – Schuler Dezső

Megszámlálhatatlanul sok jelzőszámmal és mutatóval minősítik és rangsorolják az egyetemeket. Van azonban egy olyan tényező, amely nem számszerűsíthető, számomra mégis ez tűnik a legfontosabbnak: tanáraink egyénisége és hitvallása. Az oktató személyisége a diákok számára az előadásokon és gyakorlatokon átadott tudás mellett közvetetten ugyan, de életre szóló élmény formájában nyilvánul meg. A tudós-tanár saját kutatásaira épülő átfogó ismeretei mellett ez az élmény jelenti azt a hozzáadott értéket, amely az egyetemi tanítást magasabb rendűvé emeli a középiskolainál. De vajon mennyire ismerjük mi, az oktatótársak, nagyhírű tudós kollégáink életét és egyéniségét? Mennyire hasznosítjuk saját munkánkban azt a mérhetetlen tapasztalatot, életbölcsességet, amelyet mestereink életútjuk során felhalmoztak? Félek, hogy ezek a rejtett értékek csak a legközelebbi kollégák számára csillannak fel. Ezeket a gondolatokat, önvallomásokat szeretnénk közreadni egyetemünk széles nyilvánosságának. Sorozatunk folytatása a Tulassay Tivadar által közel egy évtizede elindított két riportgyűjteménynek (Apáink jönnek velünk szemben, Titoknyitogató). Az újabb kötetekben egyetemünk emblematikus személyiségei vallanak önmagukról, hitükről és egyetemi karrierjükről. A megrendítően őszinte riportokat nemcsak azoknak ajánlom, akik a nyilatkozó professzorokat csak távolról ismerik, hanem azoknak is (talán leginkább azoknak), akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak róluk… Szél Ágoston rektor Semmelweis Egyetem, 2013



Schuler Dezső

született 1927. november 15-én, Budapesten Középiskola: 1945. érettségi Budapesti Kegyestanítórendi (Piarista) Gimnázium Egyetem: 1951. Orvosi diploma (Pázmány Péter Tudományegyetem, Semmelweis Egyetem)

Szakterület: kórbonctan és kórszövettan, gyermekgyógyászat, neonatologia, haematologia, humangenetika.



Főbb kutatási terület: gyermekonkológia

Munkahelyek: 1949-1954 Pázmány Péter Tudományegyetem Semmelweis Egyetem I. sz. Kórbonctani- és Rákkutató Intézet; 1954-től jelenleg is Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika

Kinevezések: 1949-1954. Semmelweis Egyetem: gyakornok majd tanársegéd I. sz. Kórbonctani és Rákkutató Intézet; 1954-től II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika tanársegéd, majd 1976-1994 klinikaigazgató, 1994-2000 szaktanácsadó majd 2000-től professzor emeritus, 1974-1976 Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet: tudományos főigazgató-helyettes, 1976-1997 főigazgató, Magyar Gyermekorvos Társaság (elnök 5 évig), ­Magyar Humángenetikai Társaság (alapító tag, majd tb. tag); International Society of Paediatric Oncology (1985 elnök); European Society of Social Paediatics (1985 elnök); Europ. Branch of SIOP (1986-1987 elnök); International Pediatric Association (member of the standing Committee (1993-1995); Magyar Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának tagja, majd póttagja (2006-ig); Nemzeti Hemopoetikus Őssejt Transzplantációs Bizottság elnöke (2007-ig); Fellow of the Royal College of Physicians (London, UK); h. Fellow of the Royal College of Paediatrics and Child Health; MGYOT Gyermekonkológiai sectiojának alapítója (1971), majd elnöke, majd örökös tb. elnöke; Magyar Hospice Alapítvány alapító tagja; Tumor-Leukémiás Gyermekekért Alapítvány (később Őrzők Alapítvány) alapítója (1989), majd 2012-től elnöke; tiszteletbeli tagja: a Német- és az Osztrák Gyermekorvos Társaságnak, a Cseh Onkológiai Társaságnak, a kubai Hematológus és Gyermekorvos Társaságnak, a Magyar Onkológusok Társaságának, a New York Academy of Science-nak (1996); Fellow of Internat. College of Pediatrics; a San Fransisco-i Children’s Cancer Research Institute tanácsadó testületének tagja (1993)

Tudományos munkásság: 341 közlemény, ebből 180 idegen nyelven (angol, német, francia, orosz); 24 könyvfejezet; 4 könyv- ill. tankönyv (1 nívódíj: Gyermekgyógyászat tankönyv 3 kiadás)



Impakt Faktor: 131,359; citációk: 1055 Pneumocystis carinii kóroki szerepének első hazai kimutatása. A human chromosoma vizsgálatának bevezetése hazánkban, a chromosoma törékenység fogalmának és „in vitro” vizsgálatának leírása. Társszerző a 13. Fanconi anaemia (FANCI) gen első identificálásában. A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat megszervezése és vezetése (1971). A hazai Perinatális Intenzív Centrumok kialakítása (Kerpel professzor irányelvei alapján). A mindennapos kórházi látogatás, illetve szülői jelenlét bevezetése hazánkban. A hazai gyermek-tumorregiszter megalapítása (1991). Az amerikai-magyar AID („Pediatric Oncology Outrich to Hungary”) együttműködés magyarországi vezetője. A Nemzetközi Gyermekonkológiai Társaság 1980. évi kongresszusának szervezője. Az „International Workshop about complex therapy of braintumors in children” szervezője Budapesten (1991). A New York Academy of Sciences 1996. évi budapesti symposiumának házigazdája.

Tudományos fokozatok: 1963. Kandidatura Budapest, MTA; 1972. Akadémia doktora Budapest, MTA.

Kitüntetések: Markusovszky-díj (1962, 1972); Bókay János-emlékérem (1979); Pro humanitate érem (1981); Korányi Sándor-emlékérem (1984); Schöpf Merei Ágoston-emlékérem (1984); Kiváló orvos (1986); Markusovszky Lajos-emlékérem (1987); két alkalommal Akadémiai pályadíj; MOTESZ-nagydíj (1993); Krompecher-emlékérem (1994); Batthyány-Strattmann László díj (1994,2002); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997); Fényes Elek-emlékérem (1998); Sanofi Életmű-díj (2004); Kerpel-Fronius- emlékérem (2005); Eötvös József-koszorú (MTA 2006); Discovery Award (Fanconi Anaemia Research Fund, 2007); Széchenyi-díj (2008); Kemény Pál-díj (2013); Markusovszky-díj (2013)