Ablak az agyra - Dedikált

Új kiadványunkat az epilepszia kutatás és gyógyítás elismert szaktekintélye, dr. Halász Péter írta és állította össze. Az általa szerkesztett tanulmányok szerzői is neves agykutatók, elismert szakemberek. A tudományos kutatás egyik legkevésbé ismert területe az agy, a gyógyíthatatlannak vélt titoktatos betegségek közül a legnagyobb félelmet keltő, és egyben a legrégebben ismert titokzatos kór az epilepszia. A kettő szorosan összefonódik, a gyógyítás és az agy megismerése egymást segíti a fejlődésben. Hihetetlen és elképzelhetetlen felfedezéseket tehet az olvasó. A könyvet nem orvosoknak szánja a szerző, hanem mindenkinek, akit saját működésének megismerése és az orvostudomány egyik legérdekesebb részének, az agykutatásnak a jövője izgat, érdekel. Ebben a könyvben arra teszünk kísérletet, hogy az agyműködés és az epilepszia betegség iránt érdeklődő művelt laikusok számára betekintést nyújtsunk abba, hogyan segítette elő az epilepszia kutatása az agy megismerését. Az epilepsziás működészavar ugyanis mélyen összefonódik az agyműködés mechanizmusaival, elsősorban a neuronális serkentés és gátlás alapvető folyamataival, és a neuronális plaszticitás és az elemi tanulás kérdéseivel. Azt is mondhatjuk, hogy az epilepszia ablak az agyra, vagy ahogy az epilepszia egyik legnagyobb ismerője, az epilepszia sebészetet megteremtő Wilder Penfield mondta: „Az epilepszia a neurológia tanítómestere”. Az epilepszia az egyik nyelv, amin az agy beszél, a kutatók feladata, hogy dekódolják az üzeneteket. Az olvasók egy része itt arra gondolhat, hogy a kutatók a betegeket használják "kísérleti nyúlnak", azonban erről szó sincs. Egyrészt azoknak a vizsgálatoknak az anyagát használják fel a kutatásokban, amelyeket a betegek kivizsgálása során a diagnózis biztosítására egyébként is el kellett végezni. A kutatások másik része olyan, a betegeket nem károsító eljárások révén történik, amelybe a betegek önként belegyeznek betegtársaik javára. Ezért tisztelet és köszönet jár azoknak a betegeinknek, akik ilyen módon önzetlenül hozzájárulnak mind a későbbi betegek jobb kezelési lehetőségeinek megteremtéséhez, mind az idegtudomány fejlődéséhez. Az ép, de inkább a kóros emberi agyműködés bizonyos vonatkozásai ugyanis nem ismerhetők meg pusztán állatmodellek segítségével, ehhez magába az emberi agyműködésbe kell belepillantani. Ezzel a lehetőséggel leginkább az epilepszia-sebészet, az epilepszia kutatás "húzóágazata" rendelkezik, ahol az invazív eljárások során egyrészt közelebb juthatunk az agyhoz, másrészt el is távolítjuk, és így vizsgálhatóvá tesszük magát az epilepsziás emberi agyszövetet is. A könyv szerzői olyan szakemberek, ideggyógyászok, gyermekideggyógyászok, neuropszichológusok, akik az epilepszia diagnosztikájában és kezelésében tevőlegesen dolgoznak, illetve olyan biológusok, neurofiziológusok, akik az epilepsziát kutató idegtudósok közül kerülnek ki. Az egyes fejezetek mozaikok az epilepszia és az agykutatás sokrétű kapcsolatából. Csak egyes résztémákat szólaltatnak meg, teljességre nem törekedhettünk. Az első fejezet igyekszik történeti perspektívába helyezni a kérdést Hughlings Jackson angol idegorvos és Wilder Penfield kanadai idegsebész munkásságának ismertetésével. A következő fejezetekben azt tárgyaljuk, hogy az epilepsziás rohamok egy-egy formája, illetőleg a rohamtünetek hogyan járultak hozzá az agy korábban ismeretlen működési módjainak felismeréséhez, beleértve az alvás agyi gépezetét és a féltekei munkamegosztást is. A továbbiakban azt tárgyaljuk, hogy a halántéklebeny epilepszia vizsgálata hogyan vezetett a memóriával kapcsolatos ismeretek nagymértékű fejlődéséhez, és az epilepszia sejtszintű mechanizmusainak összefüggését az agyi plaszticitással. További fejezet mutatja meg az epilepszia kutatás hozzájárulását a fejlődő agy sajátságainak mélyebb ismeretéhez. Az egyes fejezeteket az epilepszia középkori ábrázolásai kötik össze. Ajánljuk a könyvet mindenkinek, aki többet akar tudni az agyműködésről, akit érdekel az epilepszia betegség, akit lelkesít az ember önmegismerésének egyre gyorsuló folyamata. Végül azoknak is, akik nagyra becsülik, ahogy orvos, kutató és a betegek együttműködnek az agykutatásban.