Magyar várak legendái I-III.

Ha e könyvet a kezedbe veszed, mielőtt olvasásához fognál, szedd össze lelkedet, mint amikor templomba lépsz, ébreszd föl a legtisztább áhítatot magyar szívedben, hiszen ezer év dicsősége beszél hozzád belőle. A te őseidről van itt szó, kiknek hős vére csörgedez ereidben, az ezer éves magyar dicsőségről, melynek csíráit anyád méhében magadba vetted te is. Nézz a romban heverő büszke várakra, mint hirdetik regényes rejtekükből a magyarnak hajdani nagyságát! Dicső múltjuknak az utódok lelkében örökké élni kell! Nézd Dévényt, ott a sziklán, hol a Duna hazánkba lép; vagy a Kárpátok üdezöld bársonyát, hol számtalan várban hajdan hűséges őrökként vigyáztak a hősök legnagyobb kincsünkre: szent hazánkra! Nézd a Balaton vidékén, a Bakonyban, a Vértesben, Erdély tündéri varázsú bércein, vagy a Lajta-hegységben nagy múltunk porladó emlékeit; nézd a daliás Zrínyi dicső szigetvárát, Dobó Drégelyét, Világost, Murányt, Szepes várát vagy Borostyánkőt! Dicső múltunk szól hozzád e könyvből, mely ha megszívleled, megszűnik múlt lenni, s lesz jövőnk – majdan pedig jelenünk. (József királyi herceg)