Egy méhész halála (Saját képpel)

"Nyájas olvasó, furcsa olvasó. Mindent újrakezdünk. Nem adjuk meg magunka. (…) Kora tavasz 1975; amikor elkezdődik, javában olvad a hó. A színtér: Västmanladn északi része.
Amikor odafönn Ennorában, a tó északi partján becsukták a helyi népiskolát, idő előtt nyugdíjba küldték a Väster Vál-i tanítót, Lars Lennart Westint, akit sokan csak Vesslannak neveztek.
(…) Westin még nem öreg. 1936. május 17-én született. De jóval idősebbnek néz ki negyvennél: elnyűtt, cingár, a haja ritkul. Vékony drótkeretes szemüveget hord, amitől még keskenyebbnek hat az arca. Rendkívül szerény, anyagi körülmények között él, de legfőbb gondja nem ez."
Így vezeti be az 1936. május 17-én született Lars Gustafson, a kortárs svéd irodalom kiemelkedő képviselője önéletrajzi regénysorozatának utolsó darabját, az Egy méhész halálát, amely formáját tekintve fiktív napló, egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember számvetése és búcsúja az élettől. A végső kérdésekről szól, ám több mint filozófia: Gustafsson regényírói művészetének talán legfegyelmezettebb, legérettebb alkotása, s mint egyik amerikai méltatója, John Updike írja: "szép munka, lírai és kopár, zengő és szűkszavú".

TARTALOM:

Előjáték 7
A levél 11
Egy házasság 24
Egy gyerekkor 52
Közjáték 81
Amikor felébredt az Isten 92
Emlékiratok a mennyországból 100
A rongyos füzet 109
Utószó (Csatlós János) 115