Magasban

Részlet a könyvből: A MAGAS és merev vetésből négy ház emelkedik ki; virágzó kosbor borítja őket egész az ereszig. Ott vannak a hegyek közt, ott, ahol a föld húsa kövér hurkákba gyűrűsödik. Virágzó baltacim vérzik az olajfák alatt. Az édes nedvtől ragadós nyírfák körül egy sereg méhe táncol. Egy forráskút fölösleg-vize fújja dalát két kicsorgón. Szikláról hullanak alá és a szél szétzilálja a cseppeket. Ott ránganak a fű alatt, aztán összetalálkoznak és együtt folynak tovább a sásborította mederben. A platánokon zümmög a szél. Ez itt a Fehér Tanya környéke. Egy pár omladék épület, fele úton a síkság közt, ahol a gőzcséplőgépek zajos világa fortyog, meg a levendulás nagy pusztaság közt, a szél hazájában, a Lure hegység hideg árnyékában.

Giono neve fogalom az európai irodalomban; egy kitűnő francia ismertetője arra mutatott rá, hogy regényeiben mintegy a görög hitregék világa éled újra. Nem a kifinomult kései görög kultúra szimbolizmusa, hanem az az ősi hitvilág, amelyben az ember közvetlen és bizalmas kapcsolatban állt a természettel, a kozmosz elemi erőivel. Talán sehol sem érezzük oly meggyőzően ennek a megállapításnak az igazságát, mint Giononak "Colline" című regényében, ebben a himnikus áradású, megrázó erejű remekműben, mely a "Sarjú" és a "Valaki a hegyekből" mellett a Pán-ciklus harmadik, önálló része. A regénynek egy kis közösség a hőse, egy dombtetőn élő szórvány, mely szembekerül egy mágikus erejű öreg férfi varázslatával s a föld tápláló és romboló erőivel, a vízzel és a tűzzel. A major élete egy napon megrendül, visszájára fordul; vad szenvedélyek szabadulnak föl, sötét szerelmek, vakmerő fordulatok, gyanú, harag és önfeláldozás. Lángbaborul előttünk a hegyoldal, a kutakból kiapad a víz s mindent megmérgez a rontás, és végül is győz az emberi akarat, s a varázsló halála megváltja a major életét.