A víz színe (Egy fekete férfi tisztelgése fehér édesanyja előtt)

"Kisfiúként csak azt tudtam, hogy a mami más, amikor rákérdeztem, hogy ő fehér-e, mindig azt felelte - Isten világos bőrűnek teremtett - és témát változtatott. A későbbiek során azt éreztem, hogy én is különbözöm és azt kérdeztem: Fehér vagy fekete vagyok-e? A válasza mindig csak az volt: "Emberi lény vagy, tanulj, mert különben senki leszel! Akkor ez érthetetlen volt számomra és tovább kérdeztem, hogy az Isten milyen színű? Az Isten nem fehér és nem is fekete. Ő szellem. Nincs színe. Isten színe olyan, mint a vízé - válaszolta.
A mami tizenkét fekete gyereket nevelt fel nehéz körülmények között, de szerető szoros családi légkörben, úgy, hogy mi gyerekek egy percig sem éreztük magunkat szegénynek, boldogtalannak. Mindőnket egyetemen, főiskolán tanítatott. A gyermekeiből orvos, tanár, vegyész és más sikeres ember lett - mégsem tudta egyikünk sem a leánykori nevét, csak miután felnőttünk.
Sok időbe került, mire kiszedtem belőle figyelemreméltó történetét, hogy ortodox zsidó családba született, melyből kiszakadva 1941-ben hozzáment egy fekete baptista férfihez.
Íme a könyv az életéről, ahogy elmondta nekem, és élete lapjai között ott találják az enyémet is.
Erről a különös légkörű, kicsit őrült, kicsit kaotikus, de nagyon összetartó család történetét meséli el a könyv. Súlyos tartalma ellenére mégis ellenálhatatlanul humoros és meghatóan meleg hangvételű. Ez az a könyv, amire azt szokás mondani: nem lehet letenni!
Nem véletlen, hogy több millió példányban kelt el a világban új műfajt teremtve, késztetést ébresztve másokban is, hogy megírják a maguk "mami" történetét."