Nem ​játékszer

“A ​lélek szabad.”
Adam mottója talán egyszerűen hangzik, mégis annyi mindent sűrít magába.
Egészen mást jelent ez ugyanis egy költőnek, egy rabnak és egy prostituáltnak.
Adam kurva.
Az anyja is az volt. Sokan talán azt hiszik, ez valami örökletes dolog, ahogy a melegség is.
De egyik sem az. A melegséget nem választhatod, vagy annak születsz vagy nem, de néha arról sem te döntesz, hogy áruba bocsátod-e a testedet.
Mert mi van akkor, ha a testeden kívül semmi másod nincs, és a túlélésed a tét?
Adam megköti a saját alkuját, kiegyezik a sorssal. Cserébe nem kér mást, csak azt, hogy gondoskodhasson a mostohatestvéreiről. Csakhogy ezért is állandóan küzdenie kell.
Kamaszévei gyorsan tovatűnnek, és ő a felnőttlét küszöbén találja magát, kiégve, elhasználtan és reménytelenül.
De az élet mindig tartogat meglepetéseket, és a legnagyobb vihar után is kisüt a nap.
Adam, bár lassan, lépésről lépésre, de mégis kezd hinni abban, hogy a sorsa jóra fordul.
Aztán ismét minden összeomlik, és a boldogság, a szerelem, a hit és a remény ugyanúgy tűnnek el a semmiben, mint egy-egy felvillanó kép a diavetítőben.
Talál-e kapaszkodót, és talál-e magában elég erőt, hogy tovább harcoljon az életben maradásért, és kijusson a fényre, vagy mindent feladva engedi, hogy lehúzza és elnyelje a mocsár?
Vajon kivívja-e lelkének a szabadságot?

Hayden Moore ismét nehéz témát választott, de mint mindig, most is megtalálta azokat a szavakat, amik elénk tárnak egy életet, olyan kézzelfoghatóan, mintha mi is átélnénk Adam küzdelmeit.