A rendes lányok csendben sírnak

A dunaszerdahelyi maffia női túlélőinek a története. A szerelmi szállal átszőtt regényben a 90-es évek eseményei elevenednek meg. A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak.



“Furcsa izgalommal vettem a kezembe a könyvet, és amíg be nem fejeztem, le sem tettem. Èn is felvidéki vagyok, ahogy az író is, és közel laktunk a városhoz, ahol ezek a borzalmak történtek.Durica Katarina nem fél. Feltárt egy olyan világot, amiről mi csak suttogni mertünk.”

Borbély Alexandra, színész



„Bátor írás, fájdalmasan felkavaró, a mai napig velünk élő történet. Amint elolvastam a regényt, biztos voltam benne, hogy érdemes színpadra vinni. A Vígszínház Házi Színpadának egyik legerősebb előadása lett, teltház előtt játsszuk a premier óta.”

Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója



“Aki ezt a történetet elolvassa, soha többé nem tudja a fejéből kitörölni. A három főszereplő életének minden percét áthatja a kisvárosban kontroll nélkül tomboló erőszak. Itt nincsenek heroizálva a bűnözök, nyersek és kegyetlennek, míg főhősei bátor nők, akik egy férfiak uralta világban próbálnak túlélni.”

Goda Krisztina, filmrendező



“Durica Katarina, a legbátrabb írók egyike, örök rajongásom az övé. Olyan könyvet írt, amit egy szuszra olvastam végig, ami egyetlen pillanatra sem engedett el. Olyan könyvet írt, ami nem csak fontos, remek és merész, de képes arra, amire kevesen: a nők szemén keresztül, hétköznapi módon mutatja meg a rettenetet.”

Péterfy-Novák Éva, író