Levelek a túlsó partra

A Levelek a túlsó partra mesterien tömörített, levélformába öntött, szemérmesen visszafogott lírai emlékezés a gyerekkor élményeire. Az elbeszélő hat levele a rég halott nagyapának szól „a túlsó partra". A jelen felszínes világával ellentétben a nagyapa alakja, a felidézett gyerekkor képviseli a tiszta, kikezdhetetlen értékrendet, s a levélíró ehhez mér mindent, miközben a műit tengeréből egy különleges, állandóan önmagára reflektáló személyiség bontakozik ki és próbálja definiálni önmagát a flamandokra oly jellemző rezignált melankóliával.