Az elnök tanácsadója

Félre az útból mindenki! Oroszország elnökének tanácsadója hajt itt! Ignatyij Priszjadkin szürkécske szocreál író volt a hatvanas-hetvenes években, akit az események egy emberjogi bizottság élére sodortak a gorbacsovi időkben. Ügyesen kihasználva véletlenül szerzett hírnevét, átmentette magát az új rezsimbe: az "elnök" kinevezte emberjogi tanácsadónak, kizárólag taktikai szempontokból, hogy valakit azért megőrizzen apparátusában a "demokratikus" erőkből. Priszjadkin elüldögél az irodájában, élvezi az orosz hatalmi elit kiváltságait, nemzetközi konferenciákra jár, és közben csak attól retteg, hogy kiderül: nem működik már az agya, s lassacskán szenilis trotli lesz belőle. Legszívesebben hagyná a csudába az egészet, ám felesége hihetetlen energiával irányítja politikusi karrierjét. A derék asszonyság ráadásul egyszer csak rádöbben, hogy most már egészen más szinten zajlanak a politikai machinációk, magyarán sokkal nagyobb pénzekről van szó, és ők minden kiváltságukkal együtt is már-már koldusszegények a zavarosban ügyesen halászó új politikusokhoz képest. Ettől kezdve ilyen-olyan fogadásokon hallott fantasztikus vagyonszerzési ötletekkel kínozza férjét - szegény Ignatyijunk azonban egyre kevésbé igazodik el a világban. Ráadásul Priszjadkin egy kölni konferencián egyszer csak bírálni kezdi az oroszok csecsen-politikáját, s ez bizonyára nem fog tetszeni az elnöknek... Vajon lehet-e valaki egyszerre emberjogi harcos, az elnök hű embere és az orosz irodalom élő klasszikusa? Andrej Malgin a nyolcvanas években tűnt fel mint a Lityeraturnaja Gazeta éles tollú kritikusa. Aztán belevetette magát a politikába, képviselő lett, majd alapított egy újságot Sztolica néven, amely következetesen bírálta például a csecsen háborúkat... Malgin később különböző üzleti vállalkozásokba fogott, s aztán megírta ezt a regényt, amelyben az orosz politikai elit életmódját, mentalitását ábrázolja, s amely a 2005-ös év egyik legnagyobb könyvsikere lett Oroszországban. Méltán: ha Malgin nem is egy új Gogol, de annyira hitelesen és szuggesztíven, olyan kegyetlen iróniával írja le az újorosz politikai elit életét, hogy az ember azt érzi: ebből a könyvből többet megért a politika - legalábbis a posztkommunista politika - működéséről, mint akárhány politológiai tanulmányból.