Pacsirtadal - vallomások egy tanyai iskoláról

Egy öregdiák egyszer ezt írta visszaemlékező vallomásában: "egykori tanítómnak elsősorban azért lehetek hálás, hogy a világot érteni, hinni, magyarázni és főleg becsülni vélem megtanította." Ez a tanyai tanító osztatlan iskolában tanított évente ötven-hatvan gyereket. Úgy, mint a Tiszaháton Móricz Zsigmond rektor bácsija... A petróleum lámpával megvilágított, olajos padlós tanteremben nem volt televízió, a számítógépet fagolyós számológép helyettesítette. Egy gombnyomásra, egy kattintásra nem jött be azonnal az egész világ, de az emberi szó, a lélek rezdülése lehet, hogy mégis hamarabb és hitelesebben eljutott embertől-emberig, a tanítótól a tanítványokig. E kötet szerzője erről a "jellemformáló kohó"-ról, egy nagykunsági tanyai iskolához fűződő emlékek kapcsán rajzol hiteles képet.