Műemlék városok

ELŐSZÓ
Kétezer-kétszáz éve karthágói csapatok őrködtek a kopár gránitdombok között, ahol a hosszú, perzselő nyárban ma is csak az akác és az agavé az üdezöld növény. A rómaiak várost építettek a természetes határokkal védett "félszigeten". A Tajo oly szorosan öleli, hogy - távolról nézve - szinte kihasítja a zöld mezőből. Hispania provincia urai Toletumnak hívták, bár a legenda szerint először a Nabukodonozor uralkodása idején elűzött s itt megtelepedő zsidóság adott nevet ennek a helynek. A rómaiak castruma a sziklaszirt legmagasabb pontján, a mai Alcázar helyén emelkedett; szabályos négyszög formáját idézi alaprajzban a mai épület is. A kora középkori hidak pilléreinek helyén egykor a rómaiak zömök támívei, hídvédő tornyai magasodtak. A távoli dombok hűs forrásvizét itt is aquaeductus vezette a falakhoz, a meredeken épült házakat földben húzódó vízvezeték látta el. A Tajo partján, ligetes tájban épültek a római paloták, díszes termeik padozatát színes mozaik borította. A túlpartok hatalmas circus maximus épült - igaz, körvonalait ma már nehéz megvonni, hiszen az utókor felhasználta a köveit, belőle épült a katedrális alapozása, talán még az Alcázarba is vittek anyagából. Falai közé a középkorban szegénynegyed épült: nem messze tőle temető nyomaira bukkantak.