Tanulmányok Pécs történetéből 20.

A kötetben a szerkesztők két konferencia előadásainak tanulmánnyá fejlesztett változataiból válogattak. Sudár Balázs és Varga Szabolcs a törökkort érintő új eredményeiket közlik. Kaposi Zoltán tanulmánya a dualizmus kori, dinamikus fejlődés eredményeként kialakult iparszerkezet megértését könnyíti meg. Mészáros Balázs két fontos szociális kérdés – a városi lakásépítkezés és az árvaház – történetének részleteibe avatja be az olvasót. Deák Máté a pécsi egészségügy egyik fontos területének fejlődéséről ad vázlatos áttekintést. Négy tanulmány a város kultúrtörténetéről alkotott ismereteinket gazdagítja. Pohánka Éva a jeles, könyvtáralapító püspök munkásságának újabb részleteibe avatja be az olvasót. Schweitzer Gábor az Erzsébet Tudományegyetem egyik kiváló jogász professzorának munkásságáról ad átfogó képet. Csibi Norbert gazdagon adatolt írása a város – oktatási területen érvényesülő – regionális centrum szerepe jobb megértéséhez járul hozzá. Horváth Ádám dolgozata a Kádár-korszakot a sajtó alapján (is) kutatók munkáját segíti a sajtópolitika és a Dunántúli Napló korabeli működésének elemzésével. Nagy Imre Gábor Erzsébet királyné kultuszának, Tegzes Ferenc pedig az Országzászló létesítésének pécsi vonatkozásait tárgyalva mutatják be, miként használták ki politikai célokra a kultúra különböző elemeit két korszak fontos politikatörténeti eseménye kapcsán. Paksy Zoltán a város dualizmus kori politikai térképét rajzolta meg, Rozs András pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc pécsi eseményeit és a megtorlás időszakát mutatja be részletesen és pontos adattárral. A két utolsó tanulmány a pécsi monográfiaírási kísérletek történetét mutatja be. Nagy Imre Gábor az 1880-as évektől a második világháborúig terjedő időszak próbálkozásait tárgyalja, Vonyó József pedig a napjainkban is folyó kutatások, az ezt szolgáló szervezőmunka feltételeiről és eredményeiről számol be.