A nevelés filozófiai vonatkozásai

Többé-kevésbé tudjuk, de legalább sejtjük, hogy a filozófia olykor „belebotlik” a nevelés, a nevelhetőség problémájába, a neveléselmélet pedig időnként a filozófiai kitekintés és művelés lehetőségével kacérkodik. Azonban a két terület szerves összekapcsolása nem vagy csak a legritkább esetben történik meg. Valójában nem alakul ki nagy ívű, szisztematikus és önmagában is megálló nevelésfilozófia talán azért, mivel a filozófusok jó részének nem imponál, ha holmi neveléstani kérdéssel bíbelődne, miközben a neveléstudomány képviselői általában túl elvontnak vagy/és fölösleges fáradozásnak tartják a neveléssel kapcsolatos filozófiai vizsgálódást. Így azután a filozófia részéről csak járulékosan születnek kísérletek a neveléstémában. A neveléstudomány felől nézve sem jobb a helyzet: alig találkozunk filozófiai készséggel és érzékenységgel, ha igen, az bátortalan és hatástalan kezdeménynek tűnik. Holott a nevelésfilozófiai jellegű kutatásban és ok tatásban fölöttébb gazdag, s mindmáig kiaknázatlan lehetőségek adódnak a filozófia és a neveléstudomány számára egyaránt. Sajnálatos, ma még a lehetőségekről és a kihívásokról, nem pedig az eredményekről beszélhetünk.
Ezért – a szándéka és jellege szerinti – minden újabb nevelésfilozófiai kezdeményezést hiánypótló munkának tekinthetünk, és nem tudjuk elégszer hangsúlyozni annak jelentőségét. Másrészről csodát sem várhatunk, ugyanis tudománytörténeti és fejlődésbeli szakaszokat büntetlenül átugorni nem lehet. Kiforrott s mindenkit meggyőző eredményt ez a próbálkozás sem hozhat, be kell érnünk szerény lépéssel. De legalább reméljük, hogy tudunk előállni megfontolásra érdemes gondolatokkal. S bármilyen súlyos problémákkal küszködik is a kutatás, a nevelésfilozófia látószögét s az eddig felhalmozott részleges eredményeit mégis érdemes és izgalmas dolog átültetni az oktatás színterére.
Nevelésfilozófiai kurzust indítani az egyetemen és tananyagot írni belőle egyszerre hálás és hálátlan feladat. Jó dolog annyiban, hogy reális esély nyílik az alapkérdések új megvilágítására, új összefüggések taglalására, a régi – immár klasszikussá vált – dilemmák újra gondolására és az eddigieknél differenciáltabb megközelítésére s ítélésére. S hálátlan abból a szempontból, hogy kitaposatlan úton kell járnunk. Ráadásul olyan fogalmi apparátust és nyelvezetet, tartalmi mélyelemzést, sajátos módszert alkalmazva, amelyet meg kellene értenie és tanulnia a diákságnak. Fontos, a tudományos-szakmai szempontokon túlmutató követelmény, hogy az olvasó tanulható anyagot kapjon, s képes legyen arra, hogy levonja az elemzés legfontosabb tanulságait, melyek iránytűként szolgálhatnak majd a későbbi nevelőmunkában.
Tekintettel az adott olvasó- és tanulóközösségre, tudatosan kerüljük a filozófia akadémikus világát, szaknyelvezetét és -módszertanát. Megpróbáljuk közérthető, olvasmányosabb formában átültetni a nevelésfilozófiai gondolatokat, élvezetesebbé tenni a száraznak tűnő filozófiai fejtegetéseket. Bizonyos témákban támaszkodnánk szépirodalmi példákra is, azzal a céllal, hogy az adott mondanivaló érzéki módon s még világosabban is megjelenjen.