A velencei - TIZIANO ÉLETE (Vermes Magda fordítása)

Tiziano, az agg mester, 99 éves? Vagy tízzel kevesebb? Maga sem tudja már, hiszen mindig lódított, idősebbnek mondta magát. először, hogy felvegyék festőinasnak, hogy bekerüljön Gentile majd Giovanni Bellini műhelyébe, később a festők céhébe, azután, hogy önálló lehessen, hogy felnőtt férfinak tekintsék a nők, és elnyerhesse őket.
Velencében, mint annyiszor, most is pestis dúl, lehet, hogy őt is elragadja. Papírra veti hát emlékeit. Így indítja regényét D. Weiss Tizianóról, és ad mindehhez háttérként színes, lenyűgöző korképet. Érzékletesen és szuggesztíven írja le a kortársak, festők, patríciusok, fejedelmek küllemét és egyéniségét; ugyanakkor főhősét befelé néző, töprengő, önmagával elégedetlen, lelkiismeretével gyötrődő érzékeny emberként ábrázolja, akinek műveiben pogány érzékiség és vallási pátosz váltakozik egymással, ahogy életében is szenvedélyes temperamentum küzdött a kiegyensúlyozott méltósággal.

TARTALOM:

KÉPJEGYZÉK
Színes
A három életkor allegóriája
Flóra
Égi és földi szerelem
Mária mennybemenetele
Az adógaras
Bacchanália (Az andriaiak)
Bakkhosz és Ariadné
Kesztyűs férfi
Krisztus sírbatétele
Urbinói Vénusz
Danaé
Angyali üdvözlet
Vénusz beköti Ámor szemét (Ámor neveltetése)
Nimfa és pásztor
Tarquinius és Lucretia
Pieta
A borítón: Vénusz a tükör előtt, Budapest, Szépművészeti Múzeuem
Fekete-fehér
A Pesaro család Madonnája
I. Ferenc arcképe
A töviskoronázás
Jacopo Strada műgyűjtő arcképe
Önarckép
V. Károly
III. Pál pápa arcképe
Pietro Aretino arcképe