Jeannot néni kalapja

Eric ​de Kuyper 1942-ben született, Brüsszelben. A Jeannot néni kalapja (hollandul: De hoed van tante Jeannot) című regénye egy önéletrajzi regényciklus második darabja, megjelenésekor, 1989-ben azonnal elnyerte az egyik legtekintélyesebb belgiumi irodalmi kitüntetésnek számító NCR-díjat. A Hollandiában élő flamand szerző irodalmi munkásságán kívül filmelmélettel – a Nijmegeni Egyetemen ő hozta létre a film- és előadóművészeti tanszéket, itt tanít jelenleg is – filmforgatókönyvírással, filmrendezéssel és filmkritikával foglalkozik, s a film iránti elkötelezettsége tettenérhető írásaiban is, melyekben meghatározó szerepet játszik a vizualitás, a képekben való fogalmazás. (Többen Fellini Amacord-jához hasonlítják műveinek stílusát, hangulatát). A második világháború utáni belgiumi flamand kultúra egy jól körülírható szeletét idézi fel, a negyvenes évek végén újraéledő, kétnyelvű Brüsszelt, melynek utcái, az ott folyó élet apró, de az egyén számára felejthetetlen epizódjait szeretetteli humorral, némi melankóliával, esszéisztikus elemekkel átszőve, nosztalgiamentesen ábrázolja.
Ez a harmadik személyben írt autobiográfia megteremti a felnőtt és a gyermek látásmódjának pszichológiai elkülönítését, a távolságtartás lehetőségét, ugyanakkor mégis érzelemgazdagon, személyes elkötelezettséggel, kifinomult részletek mozaikjából összerakva tár elénk egy ismeretlen, de mégis furcsamód ismerős világot.