A bölcsesség kincsestára

Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. Tibetiből magyar prózára fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Ligeti Lajos.

Kőrösi Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amelyben közreadja Sza-szkja pandita A bölcsesség kincsestára című művének részleteit, összesen kétszázharmincnégy verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita műve a tibeti világi szépirodalom talán legelső alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van, már a 14. században mongol fordítása született, századunkban pedig az összes nagy európai nyelvekre lefordították - franciára, majd németre először Kőrösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belső-Mongóliában 1929-ben, és tette közzé tibeti-mongol kétnyelvű kéziratát 1948-ban. Az ő értelmezésében szólal meg most Sza-szkja pandita műve magyarul Tandori Dezső fordításában - Kőrösi Csoma Sándor születésének kétszázadik évfordulóján.

TARTALOM:

Sza-Szkja Pandita: A bölcsesség kincsestára (Tandori Dezső fordítása)
A bölcsről 9
A derék emberről 19
A balgáról 27
A bölcs és a balga keverékéről 39
A gonosz cselekedetről 51
A jellemek különbözőségéről 63
A helytelen magatartásról 79
A cselekedetről 91
A Tanról 113
Jegyzetek (Ligeti Lajos) 127
Bibliográfia (Ligeti Lajos) 139
Utószó (Ligeti Lajos) 141