Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század

A nemzetközi lexikográfiában a neveknek, ezen belül a családneveknek nagyon sok feldolgozására találunk példát, szinkrón és diakrón jellegűekre egyaránt, az egyszerű névlajstromoktól kezdve a több-kevesebb történeti adatot tartalmazó, valamint az etimológiákat is tisztázó szótárakig. A hazai gyakorlatban nyelvtörténeti és etimológiai szótáraink számos családnevet is számbavesznek, genealógiai munkák (pl. Nagy Iván, Kempelen), történeti forráskiadványok (középkori oklevelek, urbáriumok, dézsmajegyzékek, anyakönyvek), az egykori tiszti és egyéb címtárak vagy akár a mindenkori telefonkönyvek milliós nagyságrendű névanyagot tartalmaznak, folyóiratainkban nagyon sok családnevünk eredete is tisztázódott, olyan munka azonban, amely a régi (biztosan vagy valószínűleg) magyar eredetű családneveknek viszonylagos teljességre törekvő adattárát mutatná be, hiányzik lexikográfiánkból. Szótáram ezt a hiányt kívánja pótolni. Munkám ahhoz a típushoz áll legközelebb, amelyet többek között Josef Karlmann Brechenmacher "Etimologisches Wörterbuch der Deutschen Familiennamen" (Limburg, 1957-1963) című műve, Hans Bahlow "Deutsches Namenlexikon" (München, 1981) vagy p. H. Reaney "A Dictionary of British Surnames" (London, 1958) szótára képvisel. A felsoroltakénál jóval bővebb adattárral a magyar nyelvtörténeti szótárak, elsősorban a Magyar oklevél-szótár és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár gyakorlatát kívántam folytatni. A szótár munkálataiban és a kiadás feltételeinek megteremtésében többen is segítségemre voltak. Köszönettel tartozom elsősorban feleségemnek, K. Sal Évának, aki közel másfél évtizedes munkámban önzetlenül segített az adatok ellenőrzésében és közreműködött a szerkesztésben is. Köszönet illeti kiváló munkájukért a technikai munkatársakat: Andrássy Dezsőt és Pinkert Ilonát, lektori véleményéért Mollay Károlyt, a korrigálásban való részvételükért Kiss Gabriellát és Reményi Andreát. E helyütt mondok köszönetet azoknak, akik a szótár kiadását lehetővé tették: a felsorolt alapítványok a kuratóriumi elnökeinek: E. Abaffy Erzsébetnek, Benkő Lorándnak, Kiefer Ferencznek, Klaniczay Tibornak, a kuratóriumi tagoknak és azoknak a nyelvészeknek, történészeknek, irodalomtörténészeknek, akik munkám megjelentetését javasolták. Külön is hálával tartozom Pusztai Ferencnek, aki a legtöbbet fáradozott a szótár kiadásának érdekében.
FÜLSZÖVEG
A szótár jellege: családnévtörténeti adattár, illetőleg etimológiai szótár. A szótár célja: a XIV-XVII. századi, tehát a legrégebbi, majd teljesen megszilárdult, magyar eredetű, illetőleg a magyarból is származtatható családnevek számbevétele Moldvától Felsőőrig, Szlavóniától Sáro megyéig; az összegyűjtött családnevek magyar eredetének igazolása: magyar köznévi, vagy tulajdonnévi (személynévi vagy helynévi) előzményeik kimutatása, valamint a névadás indítékának, a motivációnak megjelölése; a magyar nyelvtörténet (számos esetben a művelődéstörténet, a történeti néprajz, a genealógia) számára hozzáférhetővé tenni régi magyar családneveink ortográfiai, hangtani és alaktani változatait, illetőleg a pontos forrásjelzéssel elvezetni a kutatókat egy-egy családnév publikált és (részben) levéltári forrásaihoz; a nem szakemberek, a nagyközönség számára tájékoztatás: az érdeklődő hozzáférhessen családnevének legrégebbi adataihoz, illetőleg megbízható magyarázatokat kapjon számos - a mai nyelvérzék számára motiválatlan - családnév eredetéről (Agócs, Borda, Cak, Eszterág, Kajcsa, Kajtár, Pósa, Tiba, Sike, Süle, Szégyés, stb.). A szócikkek száma mintegy 9800, az adatolt és elemzett családnevek mennyisége ennél jóval nagyobb: az etimológiai bokrosítás eredményeként - a mai szempontból - különböző családnevek egy szócikkbe kerültek: Asbót-Osvald-Ozsvát, Barta-Berta-Birta, Keresztély- Kristály, Selye-Sile-Süle stb. A családnevek alakváltozataihoz az utaló címszók vezetik el a szótár használóját.