Az Európai Irodalom Kincsesháza

SZERZŐ
Gombos László
Képes Géza
Illyés Gyula
Vágó Márta
Kosztolányi Dezső
Radó György
Gáspár Endre
Honti Rezső
Szabó Lőrinc
Makai Imre
Várnai Dániel
Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
Afanaszij Afanaszjevics Fet
Alekszandr Szergejevics Puskin
Anton Pavlovics Csehov
Lendvai István
Lányi Sarolta
Kemény Ferenc
Bérczy Károly
Kállay Miklós
Szily Ernő
Szabó Endre
Görög Imre
Makszim Gorkij
Kiss Antal
Kállai Miklós
Ivan Alekszandrovics Goncsarov
Valerij Jakovlevics Brjuszov
Alekszandr Alekszandrovics Blok
Kallisztral Oszorjin
SZERKESZTŐ
Trócsányi Zoltán

A XIX. század elején új versenyző jelent meg a világirodalom terén. A világ egyik leghatalmasabb országának irodalma, azé az országé, amelyet a külföld még kevéssé, csak felületes útleírásokból ismert. Ezek az útleírások bővelkedtek kuriózumokban, amelyek részben költöttek, részben túlzottak voltak, de lényegükben megmutatták azt, hogy ennek az országnak a társadalma a nyugateurópai sablonoktól eltérő, különleges társadalmi formák és életviszonyok között él. A zsarnoki önkényuralom sehol nem nehezedett már úgy rá az ország lakosságára, mint itt, ahol még a feudális jobbágyi rabszolgaság a maga középkori formájában állott fönn. Százmillió ember nyögte e hatalmas birodalomban a szolgaság jármát s az arisztokraták és a nemesek néhány tízezre korlátlanul uralkodott, bőségben és pompában élt a földettúró milliók verejtékes munkájának gyümölcséből. A cári önkényuralom és a feudális társadalmi rend biztosítottnak látszott, az urak gondtalanul éltek, mert a központi hatalom gondoskodott arról, hogy a nép éllati tudatlanságban maradjon és ne mozdulhasson el attól a rögtől, amelyhez balvégzete születésekor kötötte. Ebbe az országba nyugatról alig látszott be a világ. Azok az útleírások, amelyek megjelentek róla, csak fokozták a sötétséget, mint az országúton ismeretlen tájon robogó kicsi lámpája, mely utasai számára csak pillanatokra világítja meg az útmelletti fákat, mérföldköveket és földeket.