Borízű történetek

Semmi sem új a nap alatt mondja a közmondás. Vonatkozik ez különösen olyan dolgokra, ahol évezredek óta semmi sem változott, ahol a folyamatok éppen úgy zajlanak le, mint mindig. Ilyen egyértelmű és azonos az ittas emberek lélektana, cselekvésük útja, megvalósítása. Vagyis az ittas, borgőzös emberek lélektana is éppen olyan, mint az ezer év előttieké. Ilyen állapotban mind nagyobbnak, erősebbnek, okosabbnak, mindenre, még a leglehetetlenebb dolgok végrehajtására is képesebbnek érzik magukat. Óriásokká, hősökké válnak, előttük nincs lehetetlen. E kis írásban összehasonlításként a régi és a mai időkből is leírok egy-egy kis történetet, amelyből láthatjuk hogy a borgőzös emberek mindent természetesnek vesznek, a legképtelenebb dolgok véghezvitelére is vállalkoznak. Egyik tokaji pince vendégkönyvében ilyen „vallomások" vannak: „Mielőtt bejöttem kicsinek éreztem magam, most egyszerre nagy vagyok. " „Ha P. M. borából iszol egy kortyot, te leszel a világ legerősebb, legokosabb embere." „Hogyha nékem ennyi sok jó borom lenne, nem az igazság, hanem én úszkálnék benne." „Ebben a folyadékban benne van: az alkotás, ész, értelem, vitalitás. Minden, ami az élethez kell. Csodás! Nem tudok elégjó szót találni, hogy kifejezzem érzéseimet."