Határ-breviárium

Részlet a könyvből:

"A nyugati magyar irodalom legsokoldalúbb, legtermékenyebb és legellentmondásosabb képviselője - ilyen felsőfokokkal kezdtem róla szóló előadásomat közel másfél évtizede az önképzőkör nyári táborán. E felsőfokokból egyet sem kell visszavonnom most, hogy ez év november 13-án betölti a kilencvenediket, sőt nemcsak a nyugati, hanem az egyetemes magyar irodalomra nézve is érvényesnek kell tartanom őket.
Irodalmon kívüli becsvággyal indult ifjonti fejjel, de már akkor nehéz volt döntenie, a zenét válassza-e, vagy annak „kőbe írt" rokonát: az építészetet. A zeneakadémiára is, a műegyetemre is felvették; végül építészmérnöki diplomával a zsebében „toronygomb-aranyozónak" csapott fel, ahogy a tollforgatás „haszontalan" mesterségét nevezgeti a tőle megszokott öniróniával. Mikor 1977 tavaszán először találkoztam vele a Heidelberg térségében tartott „szabadegyetemi"-evangéliumi konferencián, előadásában a városépítés múltjáról, jelenéről és jövőjéről értekezett, felvázolva az elpusztíthatatlan építőanyag: az üvegrost szédületes és rémítő lehetőségeit."