Nyúlháj (Nyúl 3.) + Bízzál bennem (Elbeszélések) + Konspiráció - Saját képpel

Ismertető: A kiadó azonos, a kiadási év és a kötés eltérő - 1. könyv: Európa Zsebkönyvek 273. - John Updike (szül. 1932) a modern amerikai próza egyik legkiemelkedőbb képviselője. 1960 és 2000 között alkotott hatalmas családregényfolyama, a Nyúl-sorozat nagy ívű fejlődésregény: a főhősé, Harry ("Nyúl") Angstromé éppúgy, mint a hétköznapok Amerikájáé. A legkiválóbb irodalom, s egyben részletes irodalmi bedekker az Egyesült Államok fél évszázadához. (Kiadásunk a szerző által újabban átdolgozott változatot követi.) Az én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne - magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára. 1979-80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut... Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy "igazi" kaland is: feleségcsere egy nyaralás alkalmával - s mindenekfelett a megbékélés egy gondolattal: hogy nagyapa lett, következésképpen negyvenhét éves korára újabb szög került a koporsója fedelébe. - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".

----------------- 3. könyv: „Két énem létezik: a cselekvő én, és az az „én”, aki tapasztal. Az utóbbi passzív még az előbbi tetteinek kavargása közepette is, tétlen, bűntelen és csodálkozó” – írja magáról Hakim Félix Ellellou ezredes, az afrikai Kús diktátora. Ellellounak négy felesége van (köztük egy amerikai), s hol teljes állami pompával, azaz fellobogózott Mercedesszel járja sivatagi országát, hol kútásónak álcázva, tevekaravánnal, hogy megtudja, mit gondol róla a nép. Kúsban ugyanis, a kifinomult és örömteli üresség honában, amely egy eltűnt királyságról kapta nevét, nagyszabású kísérlet zajlik: a gyarmati sorból felszabadult ország irányítását az alkotmányos uralkodó megdöntése után tizenegy fős forradalmi tanács vette át, élén a fiatal korában Amerikában tanult, s az Egyesült Államok iránt kulturális, ideológiai és személyes ellenszenvvel viseltető Ellellouval, aki a Marx megálmodta tiszta szocializmust és az iszlám reformmozgalmak teokratikus populizmusát igyekszik átültetni a gyakorlatba. A sokéves aszállyal sújtott Kús terméketlen földjén azonban nem fogan meg az eszme – viszont orosz műszaki segédlettel megszólal IV. Edumu király levágott feje, egy amerikai máglyahalált hal a másodosztályú cirok- és zellerkrémleves-szállítmány tetején, a vodkaszagot árasztó leples tuaregek pedig valószínűleg azonosak az orosz rakétabázisnak álcázott orosz rakétabázis kezelőivel. Ellellou, mire története végére ér, a róla elnevezett városban kóborol mezítláb, pénztárcájától, a légiriadókódoktól, Brezsnyev titkos telefonszámától és a hatalomtól megfosztva, ráadásul szeretője, aki időközben belügyminiszterré és nőjogi biztossá lépett elő, letartóztatja árulásért, exhibicionizmusért és csavargásért. Igazán kiérdemelte hát a nyugdíjat, amelyet az ország új vezetői nagylelkűen folyósítanak is neki – Franciaországba. John Updike, az utóbbi négy évtized átlag-Amerikájának krónikása ezúttal új terepre kalandozott: ebben a regényében, amelybe saját Afrika-élményét is beleszőtte, a diktatúráról írt fergeteges szatírát. Könyve nemcsak remek mulatság, hanem igazi irodalmi csemege, amely az egyes szám első és harmadik személyt váltogató, arabeszkes narrációjával és a sivatagi Afrika gyönyörű, helyenként látomásszerű leírásaival elvarázsolja az olvasót.