Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették

Az 1881 és 1945 között fennálló magyar királyi csendőrség a korszak Európájának egyik legtekintélyesebb, legjobb felderítési mutatóival rendelkező, katonailag szervezett közbiztonsági őrtestülete volt. A testület megszűntését követő közel hét évtized alatt mindössze csak néhány olyan, szakmailag értékelhető munka született, amely a történésztől elvárható „harag és elfogultság” nélkül vizsgálta a volt magyar királyi csendőrség történetét. Arról is csak keveset tudni, hogy vajon kik is vezették, irányították ezt, a szakmailag méltán híres - és 1945 után csak „hírhedtnek” nevezett - testületet.
Az 1919 utáni közel negyed század alatt a csendőrség tiszti állományának létszáma 600 fő volt, és ennek a 600 főnek egy még vékonyabb rétegét alkotta a vezetői „réteg”, amely általában 15-20 főt jelentett egy időben. S kik voltak ők? Melyek voltak a vezetői beosztások? Erre a kérdésre ad választ a kötet, amely a korszakban vezetői beosztást betöltött 127 csendőrségi személy életútja, személyes adatai alapján vizsgálja a kérdésre adandó választ: kik is voltak ők?
Szakály Sándor munkája a vezetői beosztások meghatározását követően az azt betöltött 127 személyt „azonosítja” majd közel tíz esztendei levéltári és könyvtári kutatást, interjúk készítését követően.
A kötet egy olyan XX. századi magyar archontológiamű, amely a két világháború közötti korszak történetével foglalkozók számára megkerülhetetlen.