Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig

A ​kötet esettanulmányok segítségével járja körül a vízhasználattal és vízszabályozással kapcsolatos, egy-egy közösséget alapvetően érintő kérdésköröket a középkortól a XX. század második feléig. A szerzők a víz és társadalom kapcsolatát széles forrásbázison, a szűken vett diszciplináris határokon túllépve elemzik. Ennek hozadékaként a régészet, a környezettörténet, a néprajzi megfigyelések, de a közegészségügyi statisztika is egyenrangú társként jelennek meg a levéltári adatokra épülő történészi forrásfeltárásban. A vizsgálati szempontok között kiemelt hangsúlyt kap a tulajdon kérdése. A víz olyan közjószág, amely magántulajdonná tehető, vagy a vele kapcsolatos haszonvételek monopolizálhatók. A szokásjog és a tulajdonjog ütközése, különösen válsághelyzetben, lehetővé teszi az egy közösségen belüli érdek- és értékviszonyok rekonstruálását. E kérdéskör kutatása továbbvezet a gazdasági stratégiák vizsgálatához, kötetünk – szándékunk szerint – ezen a ponton új távlatokat tár fel. A szemünk láttára kibontakozó ökológiai és energiaválság a közgazdászok érdeklődését is ráirányítja a történeti ökológiai, társadalomtörténeti kutatások által felhalmozott tudásra. Ezek segítségével modellezhető, hogy a történeti időben létezett közösségek miként gazdálkodtak a rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal, különösképpen a vízzel. A vizsgált jelenségek értelmezése során ugyanakkor a történeti kutatások is kamatoztathatják a közgazdaságtan kínálta elméleti eszköztárat. Kötetünkkel szeretnénk hozzájárulni a két tudományterület, tágabb értelemben pedig a történeti és a társadalomtudományok közötti, lassan egy évszázada szorgalmazott, ám az utóbbi évtizedek gyakorlatában megszakadni látszó, Magyarországon pedig az igazi áttörést soha el nem érő együttműködés intézményesüléséhez.