A radiológia tankönyve

A képalkotó diagnosztika az elmúlt évtizedekben forradalmi fejlődésen ment át. Ennek magyarázata, hogy erre a szakterületre – az orvostudomány általános haladásán túlmenően is – nagy hatást gyakorolt az elmúlt évtizedben jelentősen felgyorsult technikai fejlődés. A radiológiában már több mint negyedszázada megjelentek a számítógépek, amelyek teljesen új modalitások kifejlesztését, gyors elterjedését tették lehetővé. Az ultrahang, a computertomographia, a digitális subtractiós angiographia, a digitális radiographia, a mágneses rezonanciás képalkotás, ill. a digitális formában keletkező képeket archiváló és közvetítő számítógépes rendszerek ennek az időszaknak a leglényegesebb fejlesztései. Nagy számban fejlődtek ki olyan intervenciós radiológiai eljárások, melyek lehetővé teszik egy sor betegség műtét nélküli kezelését, ennek révén javítja a betegek gyógyulási esélyeit. Az új módszerek elterjedése, egyre szélesebb körű hozzáférhetősége jelentős mértékben megváltoztatta a képalkotó diagnosztika szerepét, helyét a diagnosztikus folyamatban. A modalitások számának, bonyolultsági fokának növekedése következtében ma már a beteget gyógyító orvostól nem várható el, hogy a képalkotó diagnosztika valamennyi ágában részletekbe menő jártassággal rendelkezzen. Nem célja ezért a tankönyvnek, hogy túlzottan részletes tünettani ismeretekkel vértezze fel az olvasót. A cél sokkal inkább annak felvázolása, hogy az egyes szervek, szervrendszerek betegségeinek kivizsgálásában mely módszerek, milyen megbízhatósággal és mekkora kockázat árán alkalmazhatók a betegek gyógyítása érdekében. A kötet használhatóságát bőséges tárgymutató, az elmélyültebb tanulást az alapvető műveket tartalmazó irodalomjegyzék támogatja.