Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. E. vármegyék (1924-1938)

Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék monográfiájához - a szerkesztőség megtisztelő jelkérésére- szívesen írom ezt az előszót, örömmel indítom útjára e könyvet, bár - 1939 május havát írván - méltán felvethetné valaki a kérdést: miért van szükség az egyesített vármegyék történetének megírására épen ma, amikor már a magyarok Istene segítségével nemzeti lobogónk újra büszkén lobog a Kárpátok gerincén s az egyesített vármegyék megszűntek. Szatmár vármegye újra önálló lett, - bár még mindig a megcsonkított határai között, - Bereg- és Ugocsa vármegyék pedig már visszanyerték területüket Ugocsa egy kis részének kivételével?!
Azt hiszem, erre a kérdésre nem nehéz megjelelni, mert csak vissza kell tekinteni az elmúlt esztendőkre és a felelet készen áll. A világháborús öszszeomlás, a trianoni kényszer-béke, nemzetünknek a békekötések utáni élet-halál harca, a csonka haza uijáépítése, mind-mind olyan események, amelyeknek lerögzítése okvetlen szükséges azért, hogy az utókor tisztán lássa a magyarság óriási erőfeszítését. Természetesen ebben a könyvben is, mint minden emberi műben, igen sok az egyéni érzés, egyéni megállapítás; az utókor oknyomozóinak lesz majd a jeladata, hogy kiválogassa belőlük az abszolút értékeket.
Monográfiánk írói legjobb tudásukkal gyűjtötték össze és méltatják e könyvben az eseményeket, amelyek bizonyságai lesznek annak, hogy ez az általunk sokszor korholt mai korszak mégis csak tett valamit az előhaladás érdekében, mégis csak teljesítette kötelességét rettenetes helyzetében is. Bár magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy sokkal többet tehettünk volna, mégis nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e most múlt korszak munkásai majdnem mind végigküzdötték a világháborút, melynek idegromboló hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Ha tehát évtizedek multán is kerül e könyv valakinek a kezébe, gondoljon arra, hogy az ebben leírt események nagy része egy világégés után történt s az események szenvedői és cselekvői e világégést maguk is végig küzdötték. És ne felejtsék azt se, hogy az 1914-18 évi háborút hatásában nem lehet összehasonlítani egyetlen előző háborúval sem. Nem a mérhetetlen ember- és anyagpusztulásra gondolok:, hanem arra a nagy világnézeti változásra, amely ezt a háborút követte. Ha ezeket mind figyelembe vesszük, csak akkor tudjuk igazán megítélni ezt a kort.