Kistarcsától Londonig

Születés utáni már-már halálközeli állapot, felhőtlen gyermekkor, kegyetlen általános iskolai évek. Második világháború. A Nyugat csábító ereje, szökés, az országhatár illegális átlépése Tito Jugoszláviájába. Magyarországra való visszatérés, az ÁVO börtöne, állandó vallatások, kínzások. Kistarcsai internálótábor. Idegőrlő és reményvesztett évek, a szabályok és a Rend betartása és betartatása, a besúgásoktól való rettegés, majd zsarolás következtében a besúgókhoz való „átállás". Szabadulás. Ismét az ÁVO börtöne, majd az áhított SZABADSÁG. A társadalomba való újra beilleszkedés, munkába állás. A háttérben az internálótábor és a besúgó rendszer kísértése. Hadseregbe való behívás, sorozás, munkaszolgálat. Öngyilkossági kísérletek. Leszerelés, újabb munka. Irány Ausztria, tiltott határátlépés. Boldog hónapok. 1956. Rövid visszatérés Magyarországra. Keszthelyen csatlakozás a harcostársakhoz. Újabb tiltott határátlépés, Ausztria, London.
Röviden így írható le Detrich László élettörténete. Visszaemlékezése nemcsak saját sorsát vetíti elénk, hanem korhű képet kapunk hazánk történelmének 1940-tól 1956-ig terjedő időszakáról is. A kötetben nagy hangsúlyt kap a kistarcsai internálótábor, amelyet a szerző ideológiai „továbbképzőiként" jellemez. Emberileg, szellemileg, fizikailag egyaránt tönkretették a foglyokat. „Most eljött az ideje, hogy megszólaljak. Ezzel a beszámolóval tartoztam magamnak, a családomnak és az utókornak. Igaza volt az ávósnak: előbb-utóbb mindenki beszél. Egyszer beszélni kell..." - írja a szerző.