Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról 1953 - 1956

A Sztálin halála és az 1956-os forradalom kitörése közötti esztendők budapesti szovjet nagyköveteinek, Jevgenyij Kiszeljovnak és Jurij Andropovnak 81, eddig titkos jelentését teszi közzé Baráth Magdolna, aki hosszú ideig kutatott az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának moszkvai archívumában. A két szovjet diplomata óriási befolyással volt Magyarország bel- és külpolitikájára, a Magyar Dolgozók Pártjának működésére, és természetesen a két korántsem egyenrangú - állam kapcsolataira. Ennek fényében különösen érdekes tanulmányozni, milyen jelentéseket küldtek Moszkvába a nagykövetek pl. az MDP-ben folyó belső harcokról, a magyarországi közállapotokról; tanulságos megfigyelni, kik és milyen módon informálták a követeket magyar részről, milyen 'tanácsokat' adtak a szovjet diplomaták a magyar állami és pártvezetésnek stb. Legalább ilyen érdekes megfigyelni a magyar tárgyalópartnerek (Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedüs András vagy Kádár János) időnként változó vagy épp rendíthetetlen álláspontját, véleményét. A jelentések többsége a magyar belpolitikai helyzetet értékeli, de fontos helyet kapott a megbeszéléseken a két ország gazdasági kapcsolata, a magyar kommunista vezetők közötti személyi konfliktusok és hatalmi harcok kérdése, pártszervezés vagy a koncepciós perek felülvizsgálatának problémája, de szóba került a magyar-román kapcsolat vagy Jugoszlávia is. A dokumentumok nem csupán a fontos döntéseket megelőző háttértárgyalásokról adnak kézzelfogható információkat, de utalnak a magyar politikusok gondolkodásmódjára is, igen szemléletesen.